Mit kéne tennem?

Mit kéne tennem?

Először is nagyon köszönöm a koemmenteket és továbbra is számítok a visszajelzéseitekre, mert nagyon jól esik minden egyes dicsérő szó vagy építő kritika. Sokat jelent az, hogy tetszik nektek a blog, mert örülök, ha más is örömet lel abban, amit én csinálok. Másrészt már 3800 látogató járt a blogon, ami eszméletlen nagy szám és nem tudom elégszer megköszönni ezt nektek. Jó tudni, hogy érdekli az embereket, amit csinálok. A következő rész 12 rendszeres olvasó után fog jönni, de itt is van az új rész!

  

 Nem telt bele egy fél perc sem Zayn máris jött utánam. Nem nagyon volt kedvem vele beszélni és nem is gazán értem, hogy miért jön állandóan utánam, de az tény, hogy jó érzés, hogy fontos vagyok neki. Krissy szerint simán belém van esve, de én ezt nem gondolnám, nem úgy viselkedik, mint aki szerelmes valakibe, meg tuti, hogy nem nyúlna hozzá a haverja csajához, azaz nem csajához hanem mindegy nem is vagyok senkije. 

-Ennyire szereted?-kérdezte és közben a falat nézte maga előtt. Bólintottam mire ő sóhajtott.- Nem gondolod, hogy talán másra kéne figyelned? Biztos sok pasi epekedve vágyakozik utánad.- erre keservesen nevettem, mert ha tudná, hogy mennyire nem így van....

-Amúgy meg ellökte magától Emmát, csakhogy tudd.-folytatta Zayn, mire én felkaptam a fejem és a szívem reményteljesen megdobbant.

-Komolyan mondod?- kérdeztem, miközben egy könnycseppet söpörtem ki a szememből. Zayn bólintott, majd kinyitódott az ajtó és Harry lépett ki rajta.

-Hát itt vagy, Jess annyira sajnálom.-mondta, majd odajött hozzánk.

-Én most jobb ha megyek, de Jess csak okosan oké? Nem szeretném ha bajod esne.-mondta Zayn egy csepp szomorúsággal a hangjában, amit megint csak nem tudtam hova tenni, de csak bólintottam, Harry pedig megköszönte neki a szemével, hogy békén hagy minket.

-Figyu, mi lenne, ha feljönnél a szobámba, nem akarom itt elmagyarázni, fent mindent  meg fogsz tudni.-bólintottam, mert nem volt erőm megszólalni. Össze voltam zavarodva. Harry megfogta a kezemet és felvezetett a lakosztályukba, közben egymáshoz sem szóltunk és én csak az összefont kezünket bámultam és rettenetesen szédültem. Talán a sokk miatt, talán a sírás miatt, nem tudom, de nem volt energiám ellenkezni. Mikor felértünk Harry leültetett és ő pedig velem szembe telepedett le és egy könnycseppet törölt le az arcomról, ami egyszerűen perzselte, égette a bőrömet. Fájt még az érintése is.

-Nem is kérdezel semmit? Nem is mondasz semmit?-kérdezte Harry miközben mélyen a szemembe nézett és azt hittem, hogy átlát rajtam. Pillantása a lelkemig hatolt.

-Mit kéne kérdeznem? Azt hiszem mindent láttam, amire kíváncsi voltam.- mondtam alig hallhatóan és közben mereven magam elé bámultam.

-De nem is értem, szakítottam vele, fogalmam sincs mi ütött belé. És Jess az a csók nekem nem jelentett semmit. Meg sem mozgatott, fel sem izgatott, mintha meg sem történt volna. Amúgy meg el is toltam magamtól, ha ezt Zayn nem mondta volna.-ránéztem és a szemeben most a fájdalom tükröződött. Ezt ő is megérezhette, mert szinte ösztönszerűen megfogta a kezemet, ami melegséggel töltött el.

-Tudom Harry, csak eszméletlenül fáj az a tudat, hogy elveszíthetlek. Soha érted, soha nem akarlak elveszíteni, pont azért, amit az SMS-ben is írtam. És mikor az a csaj megcsókolt azt éreztem, hogy nem vagy az enyém és ez összetörte a szívem.-erre ő odajött hozzám és megcsókolt, úgy, hogy rögtön hazataláltam.

-Soha nem foglak elengedni, ezt jegyezd meg.-mondta mélyen a szemebe, mire nekem most már a gyönyörűségtől csurrant ki a könnyem.- És tudod miért? Mert szeretlek. Csak téged, nem Emmát. Már ahogy megláttalak a táncterembe elraboltad a szívemet és azóta sem adtad vissza és nem is kell, csak vigyázz rá nagyon. Oké?-mondta, mire én már megint bólintottam és ismét megcsókoltam. Fejemet a két keze közé vette és nyelvünk gyönyörű táncba kezdett. Sohasem akartam elengedni. de most kivételesen mégis ő hagyta abba és megszólalt-Azt akarom, hogy mindenki megtudja Jess, hogy az enyém vagy. Mert az enyém vagy, nem tehetsz ellene már semmit.

-De ugye ez nem fog még egyszer előfordulni Harry? Ugye nem fogsz visszaélni a helyzettel? Csak ígérd meg és tudom, hogy minden rendben lesz.- mondtam mélyen a szemébe. Mire ő elmosolyodott és nagyon lágyan csókolt meg megint.

-Gyere el velem valahova ma este. Bebizonyítom, hogy mennyire szeretlek oké? Csak te meg én és akkor mindent tisztázhatunk. Ígérem nem bánod meg.- suttogta a fülembe miközben a nyakamat csókolgatta. Eszméletlenül jól csinálja, nem is értem, hogy lehet valaki ennyire profi. Csak ellazulok a karjaiban és az egész világ megszűnik körülöttünk. Mire én egy okéval válaszoltam, amit ő egy puszival hálát meg. Ebben a pillanatban Louis és Niall belépett a lakosztály ajtaján.

-Uh, bocs srácok, nem akartunk zavarni.- sajnáltam, hogy félbeszakították ezt a pillanatot, mert a mennyekben éreztem magam, de mégis így szóltam:

-Nem gáz, már úgyis menni akartam.-mondtam és még adtam egy búcsúpuszit Harry szájára, akit látszólag eléggé zavart a haverjai érkezése.

-Akkor 8ra legyél kész. Érted megyek, öltözz lazán jó?

-Okés, sziasztok!-köszöntem el, majd becsuktam magam mögött az ajtót és boldogan távoztam. Még mindig káosz volt a fejembe, de mégis repülni tudtam volna az örömtől, Harry szeret és én is szeretem őt. Csak ez számít. Csak ez az Emma menne már ki a képből, bár hála Istennek még dél előtt távozik a hotelből. Bementem a szobámba és bekapcsoltam a gépemet. Twitteren a következő kiírást találtam Harrytől:

"Baby you light up my world, like nobody else. ;) xxx"
Ez örömmel töltött el és úgy döntöttem, hogy jobban teszem, ha az esti randi előtt alszok egyet, hogy jó formában legyek. Be is feküdtem a puha ágyba és öt percen belül már mély álomban voltam.

*********

Miután felkeltem kicsit sietnem kellett, mert elmúlt már 6 óra is. Nem tudom, hogy tudok mostanában ennyit aludni, biztos az időeltolódás vagy hasonlók miatt. Elmentem lezuhanyozni, majd készülődni kezdtem. Mivel azt mondta Harry, hogy lazán öltözzek egy egyszerűbb ruha összeállítást választottam, de a hajamat a vállamra engedtem.

Alig készültem el máris kopogtattak az ajtón. Harry volt az. Megint eszméletlen jól nézett ki. Egy laza farmer és egy pulcsi volt rajta, haját pedig lazán oldalra csapta.

-De csinos vagy.- mondta és puszit nyomott az arcomra.- Indulhatunk?

-Köszönöm és naná, hogy indulhatunk. De hova is megyünk?- kérdeztem, mire ő megint csak elmosolyodott.

-Majd meglátod.- mondta rejtélyesen és kézen fogva kimentünk a bérelt kocsijához.-Kisasszony.- nyitotta ki előttem az ajtót.

-Köszönöm uram.- kuncogtam és beszálltam a gyönyörű fekete Audiba.

A kocsiban sokat nevettünk és beszélgettünk, de igazából lényegtelen dolgokról, aztán leparkolt egy parknál, ami elég kihalt volt, de mégis nagyon romantikus. Kiszálltunk és ő a csomagtartóból egy plédet és egy piknik kosarat vett elő. Nagyon örültem neki, hogy piknikezni hozott, hiszen imádok a szabadban enni. Lepakoltunk és elővettük a kajákat. Csupa finom dolgot hozott. Szendvicseket, epret, nutellát, tejszínhabot és sütiket.

-Hogy tetszik?-kérdezte.

-Hát elég szép hely, meg kell, hogy mondjam és imádom a nutellát.-feleltem.

-Reméltem is.-mondta és leült mellém.- Annyira szeretek piknikezni. A szabad levegő, a jó társaság , a kaja, mindig boldoggá tesz, de most különösen örülök, hisz veled vagyok itt.-mondta mire én ismét elpirultam ő meg csak nevetett, mert megint zavarba hozott.

- Ne nevess! Ez egyáltalán nem miattad van, csak a meleg levegő.-mondtam eléggé flegmán.

-Ó tényleg, akkor nyilván ez sincs rád hatással.- csókolt meg. Mivel ülő helyzetben voltam ő felém emelkedett, majd lassan hátradöntött a pléden és még mindig az ajkaimon csüngött. Mivel eléggé gyorsan haladt én úgy gondoltam, hogy lassítani kéne, hiszen mégis csak ez az első igazi randink és semmit sem szabad siettetni, mert elmúlik a varázsa a dolgoknak, eltoltam magamtól.

-Inkább együnk először, éhen halok és az a szendvics csak arra vár, hogy megegyem.-mondtam, mire Harry bólintott és ő is elkezdett enni egyet. 

A szendvicsek után elkezdtük enni az epret. Harry belemártott egyet a nutellába, majd tejszínhabot fújt rá és a szám felé reptette. Bekaptam, mire az orrom tejszínes lett ő pedig letörölte róla. Nagyon sokat nevettünk és tényleg nagyon romantikus volt az egész. Kezdett besötétedni és egyre hidegebb is lett. Egy picit már dideregtem is, mire Harry levette a pulcsiját és mondta, hogy vegyem fel. Először nem akartam, de aztán mégis rábeszélt, mert ő úgysem fázik. Pár perc múlva így szólt:

-Most már tényleg hideg van, mi lenne, ha kihoznék még egy takarót a kocsiból és betakaróznánk.- bólintottam és hamarosan jött is vissza az újabb pléddel. Betakaróztunk és nagyon szorosan egymáshoz bújtunk. Egy ideig csak így ültünk egymáshoz bújva, majd egyre jobban vele szerettem volna lenni. Megcsókolt először egész lágyan, szint csak súroltuk egymás ajkát, majd egyre és egyre vadabbul és szenvedélyesen. Harry keze egyre lejjebb vándorolt a csípőmig, majd levette rólam a felsőt, de a póló rajtam maradt és én is levettem róla az övét. Háttal lefeküdt a takaróra én pedig a hasán voltam. Közelebb és közelebb vont magához és a vágyaim már az egekben voltak. Akartam őt, jobban, mint bármit, mikor vele vagyok úgy érzem, hogy semmi sem számít. Csak ő és én. Ez a lényeg és tudom, hogy ő is így érez. 

-Harry, kérlek még ne itt és ne most.- mondtam két csók között.

-Oké.- mondta, miközben a nyakamat csókolgatta keze pedig a nadrágom csatjával játszott. 

-De komolyan. mondtam és egy picit elhúzódtam tőle, mire ő bólintott és a felsője után nyúlt.

-De nem menekülhestz örökké!-mondta rossz fiús mosolyával.

-És nem is akarok.-válaszoltam és mégegyszer megcsókoltam a száját. Majd felálltam és elkezdtem összepakolni.

Azt hiszem kijelenthetem, hogy Harryvel lenni a világ legjobb dolga, annyira szenvedélyes és édes. Egyszerűen csak szeretem és azt akarom, hogy ezt ő is tudja. Beszálltunk a kocsiba és visszamentünk a hotelba. A szobám ajtaja előtt még megöleltük egymást eléggé hosszasan, majd mikor a búcsúra került a sor Harry így szólt:

-Már most hiányzol, alig vároma holnapot.

- Én is.-mondtam és még egy búcsúcsókot nyomtam az ajkára.

-Hé Jess, szeretlek.

-Tudom.-válaszoltam és becsuktam magam mögött az ajtót.

   

Hát ennyi lett volna, remélem tetszett. Légyszi írjátok meg a váleményeteket erről a részről is, sokat jelentene. A következő rész 12 rendszeres olvasó után jön. Szerintem ez most uncsira sikeredett, de legalább végre béke van és dúl a lamúr. Kérdés, hogy meddig lesz felhőtlen a kapcsolat, hiszen egy féltékeny ex nagy bajt tud okozni. Kommentlejetek és osszátok meg a blogot. Sokat jelentene. Szeretlek titeket!!

Twitter: @iloovecherlloyd