De akkor rendben vagyunk?

De akkor rendben vagyunk?

Szóval először is óóóóóriási hírem van. A blog átléptem a 3000 látogatót, ami számomra nagyon nagy dolog, hiszen még csak 2 hetes. Másodszor szeretném megköszönni mindenkinek a drukkokat az érettségire, nagyon jól esett és az előzetes visszajelzések alapján nagyon jól sikerültek a vizsgáim, bár még a nyelvvizsga előttem van, most van egy kis időm blogolni. Szóval itt is van a következő rész, nagyon várom a visszajelzéseket és külön kérném, hogy csekkoljátok az egyik olvasóm szuper blogját, bár még az elején tart, nekem nagyon tetszik, főleg a főszereplő miatt: http://fallinlovewithharrystyles.blogspot.com/. 

Reggel semmi kedvem nem volt kikelni az ágyból. Egyrészt az álom miatt, másrészt, mert minden egyes porcikám fájt. Nem tudom miért, talán elaludtam mindenem vagy ilyesmi, de az a lényeg, hogy iszonyatosan fájt mindenem, ezért inkább egész napos pihenést terveztem volna be szívem szerint, de nem hagyhatom ki a próbát. Pont mikor ez átfutott az agyamon Krissy és Eve rohantak be a szobámba.

-Jóóóóóóóóóó reggeeeeeeeelllllltttt Csipkerózsika!- ugrottak mellém az ágyban.

-Na mi van, azt hiszem a mi kis barátnőnknek mesélni valója van számunkra.-mondta Eve és közben jelentőségteljesen nézett Krissyre.

-Mire gondoltok?- tettem a hülyét, mert nem akartam most elmesélni az egész Harry históriát.

-Hát rád és a hercegedre. Mi másra gondolhatnánk?-folytatta Eve

-Jaj csajok, ne is mondjátok, azt hiszem beleestem az ördögbe.-mondtam fájdalmas hangon.

A többiek ezt vidám nevetéssel fogadták, majd Krissy szólalt meg először:

-Jól hallottam, szóval beleestél? Pedig nem úgy volt, hogy te nem vagy az a szerelmes típus?

-De igen úgy volt és úgy is van, de ez most teljesen más. Értitek? Még attól is eláll a lélegzetem, ha egy helyiségben van velem. De van itt egy bökkenő, amin nem tudok dűlőre jutni.

-A szőke szépség mi?- kérdezte Eve. 

-Konkrétan igen, állítólag a csaja, de Harry azt állítja, hogy már csak az exe és neki nem jelent semmit, csakhogy én ezt nem nagyon tudom elhinni, én azt látom Emmán, hogy ő bele van esve Harrybe, de Harry állítja, hogy neki most már más kell.

A lányok összenéztek és felhúzták gyönyörűen ívelt szemöldöküket, utáltam mikor ezt csinálják, annyira okosabbnak és felnőttesebbnek tűnnek nálam. Mondjuk az egyszer fix, hogy a szerelem terén jóval tapasztaltabbak.

-Szerintem próbára kéne tenned a csávót. Nézd meg, hogy kit szeret. Csinálj úgy, mintha meg se történt volna a tegnap este, menj el vele valahová kettesbe és majd alakulnak a dolgok. Úgyis hamarosan meg fogod tudni, hogy mi a szitu, addig meg csak érezd jól magad. Gondolj csak bele, mikor tegnap azzal a nővel táncolt a herceged nem tűnt éppen fülig szerelmesnek a táncpartnerébe és még utánad is jött utána.-igaza volt, de egy dolog csak most tudatosult bennem, nekik nem kéne tudniuk Harry esti látogatásáról, hisz Krissyt megkértem, hogy ne mondjon semmitse Harrynek arról, hogy hol vagyok.

-És ti honnan tudjátok, hogy utánam jött? Nem úgy volt, hogy Krissy nem tudod, hogy hol vagyok?- szegeztem neki a kérdést. Krissy édes mosolyra húzta a száját.

-Aj tudom, de nem akarok a barátnőm boldogságába állni!-mondta és ezzel a kijelentésével mindent megbocsátottam neki, amúgy sem haragudtam annyira, de el is felejtettem, hogy megszegte, amit ígért.

-Annyira szeretlek titeket.-öleltem meg a csajokat.- Most viszont készülődni kéne, hisz mindjárt kezdődik a közös reggeli.-mondtam, majd a gardróbomhoz mentem.

Mivel semmi különlegeset nem terveztem mára, de azért mégiscsak szerettem volna csinosan kinézni egy  fehér toppot és egy barackvirágszínű szoknyát vettem fel hozzá, pedig egy szívecskés nyakláncot és a hajamat lazán a vállamra engedtem, majd lementünk a hallba reggelizni.

*********

             A srácok már rég ott voltak és hatalmas meglepetésemre és meghökkenésemre Emma is és Harry mellett ült, akivel éppen bájcsevejt folytatott, mikor beléptem. Zayn hívott, hogy üljek oda mellé és ebben a pillanatban pont ehhez is volt kedvem. Láttam, hogy Harrynek nem tetszik a dolog és, hogy unja is a szőke cicababa csivitelését, de akkor miért engedte maga mellé. Igaza is volt Krissynek, azt hiszem hamarosan tudni fogom, hogy mit kell tennem. Ekkor jött egy SMSem Harrytől, hogy 10 perc múlva menjek ki a mosdóba, ő majd mindent elmagyaráz. Pont ettől féltem, hogy majd elkezd magyarázkodni, pedig jelen pillanatban nagyon nem voltam a magyarázkodásaira kíváncsi, majd Emma meghallgatja, ha akarja. Ránéztem Harryre és ahogy megláttam az arckifejezését rögtön tudtam, hogy ki kell mennem. Nagyon lassan telt el ez a 10 perc, de aztán végre vége lett és gyorsan odaszóltam Zaynnek, hogy kimegyek a mosdóba, mire ő felvonta a szemöldökét, mert nyilván észrevette, hogy Harry is felállt az asztaltól kb. két percre, de csak bólintott egyet és én elindultam kifelé. 

              Végigmentem a folyosón, de Harryt nem láttam sehol. Pont nyúltam a telefonom felé, hogy írjak neki, hogy hol van, mikor egy kéz megfogott és berántott egy kis folyosóra. Nagyon megijedtem, de sejtettem, hogy ki lehet az. Ő is volt.

-Úristen, normális vagy?-szegeztem neki a kérdést.

-Bocsi, de muszáj volt, majdnem elmentél mellettem.-mondta Harry bocsánatkérően.

-Nem gond, csak máskor mondjuk pisszeghetnél vagy valami, mielőtt berántasz egy sötét zugba.

-Tényleg sajnálom, de vészhelyzet van!-mondta bocsánatkérően, mire én bólintottam.

-Amúgy mi volt ilyen sürgős, amit nem tudtál volna Emmával is ugyanúgy megbeszélni?-kérdeztem, miközben egyenesen a gyönyörű szemeibe néztem, amitől a szívem még mindig iszonyú futamot futott.

-Hát pont erről akartam veled beszélni. Úgy döntött, hogy még a ma reggelt a hotelben tölti, hogy velem lehessen, de nyugi be se engedtem a szobámba, szóval nem volt semmi és, amit tegnap este mondtam, még mindig fenntartom.-mondta.- Csak kíváncsi voltam, hogy akkor minden rendben van e vagy most ez mindent elront, mert nem akarom, hogy elrontson mindent.

-Harry, ezt már tegnap este is mondtam. SEMMI sincs rendben, hiszen még nem is volt köztünk semmi komoly vagy ilyenek tudod, nem tartozol nekem semmivel nem jártunk vagy hasonló.

-Nem volt semmi komoly? És akkor ezt minek neveznéd?- kérdezte, majd úgy csókolt meg, mint még soha, úgy éreztem, hogy ezzel a csókkal teljesen a magáévá tett. Mintha valamit aláírtunk volna, hogy mi összetartozunk. Ez határozottan nem egy komolytalan baráti csókocska volt. Nem tudom meddig tarthatott, de azt hiszem, hogy ha van mennyország, hát ezzel a csókkal odarepített. A  szívem 10000rel vert. Nem tudtam koordinálni a cselekedeteimet és azt hiszem, hogy Harry ezt pontosan tudta, mert még a közelnél is közelebbre jött és olyan szenvedéllyel csókolt, mintha ez lenne élete utolsó csókja. Teljesen a falhoz szorított és a testemet kellemes fájdalom hatotta át. Azt hiszem ezt nevezik szenvedélynek. Igen, tudtam szenvedélyesen beleszerettem Harry Stylesba, nem volt mit tenni. Lassan eltoltam magamtól, ami nem igazán tetszett neki, majd így szóltam:

-Vissza kell mennem, hiányolni fognak, tudod fontos ember vagyok.- mondtam majd ismét faképnél hagytam.

-Nem menekülhetsz mindig el Jessy, egyszer úgyis elkaplak és, akkor már nem tudsz majd hova menekülni.-mondta Harry nagyon rossz fiús hangon, ami megbizsergetett és azt hiszem alig vártam azt a pillanatot, hogy elkapjon és ne tudjak megszabadulni tőle. Maert imádom ezt a srácot. Teljes szívemből és teljes lelkemből.

Visszaértem, majd írtam Harrynek egy üzit, hogy igen bébi, minden rendben van és azt hiszem, hogy én is szeretlek. Majd elmosolyodtam és eltettem a telefonomat, majd Zaynre néztem, aki a kezemet figyelte és láttam némi csalódottságot az arcán. Nem értettem miért csalódott, biztos valami rossz dolog történt vagy valami, míg nem voltam itt.

-Szóval akkor szereted?-kérdezte.

-Igen, azt hiszem, hogy teljesen belezúgtam.-mondtam sóhajtva.-Miért?

-Semmi, semmi legyetek boldogok.-mosolygott, de én láttam, hogy valami bujkál a mosolya mögött, mert nem volt az a tőle megszokott felhőtlen mosoly, de most kicsit önzőségből is, de nem akartam mással foglalkozni, mert nagyon boldog voltam.

Ebben a percben Harry is visszaérkezett a hallba, majd annyit láttam, hogy Emma feláll és sietősen Harry irányába megy. Mit akarhat még tőle, hiszen Harry megmondta, hogy nincs köztük semmi. Ekkor az történt, amit még legdurvább álmaimban is durvának tartanék. A szőke bombázó lesmárolta az ÉN hercegemet. Úgy, ahogy volt telibe csókolta azokat az ajkakat, amelyek pár percre még z én ajkaimat csókolták. A teremben hulla csönd lett, azt hiszem, hogy csak az én elhaló szívverésemet lehetett hallani. Vége volt mindennek nem bírtam tovább. A szívem ebben a pillanatban 10000 apró szilánkra tört és kirohantam a teremből.

Hát ennyi lett volna mára, remélem tetszett, várom a hozzászólásokat és sajnálom, hogy a vége ilyen rossz lett. A folytatás csak azután fog jönni, ha látni fogom, hogy hogy tetszett nektek, mert tényleg nem lett ez a rész annyira jó. 

Twitter: @iloovecherlloyd

 

Vissza a valóságba

Vissza a valóságba

Először is nagyon boldog vagy most, mert az oldal elérte a 2500as látogatottságot, ami, mivel csak 1 hetes a blog nagyon nagy szó!!! Nagyon örülök ennek... viszont sajnos most már nem lesz annyi időm írni nektek, ezért előre is bocsánatot kérek, ha gyatrábbra sikerednek ezután a részek, mert nagyon nagy hajtás van. Itt az érettségi, a nyelvvizsga meg minden. De ettől függetlenül igyekszem nem unalmas lenni. A véleményetekre változatlanul kíváncsi vagyok és, mint tudjátok, szeretlek titeket!

Annak az egy dolognak volt köszönhető, hogy nem ájultam el, hogy Zayn pont ott volt mögöttem és még időben megfogott. 

-Minden oké?-kérdezte. Nem egyáltalán nem minden oké, sőt semmi sem oké Egyszer adom oda valakinek a szívemet az is rögtön darabokra is töri, na ilyen az én formám.

-Hát persze, csak nem ártana egy kis friss levegőt szívnom.- hazudtam és kirohantam a teremből és a szállodából is. Ahogy kiértem erőtlenül leültem a szálloda előtti padra. Elég késő volt már, ezért egy kicsit fáztam és mivel nem volt időm kihozni magammal semmilyen felsőt egy kicsit össze húzódtam, bár így is dideregtem. Körülbelül öt perc múlva valaki egy zakót terített a vállamra és megkérdezte, hogy leülhet e. Zayn volt az. Nem volt kedvem senkivel beszélgetni, de mégis bólintottam.

-Szóval akkor tényleg volt köztetek valami a mi kis drága Harrynkkel igaz?-kérdezte együtt érző pillantással.

-Pontosan fogalmaztál. Volt.-válaszoltam és a szomorúság belülről majdnem szétszakított, hiszen én tényleg nagyon bírtam.- Amúgy hadd kérdezzek valamit, mindenki tudott a barátnőjéről avgy csak engem ért meglepetésként?

- Nem, igazából Harry szerint ennek a kapcsolatnak már rég vége van, vagyis ha jól tudom egy hete dobta Emmát. Amúgy  totál flúgos a csaj, annak ellenére, hogy Harryvel van, mindenkivel kikezd. Harrynek ebből lett elege. Eleinte bírta a csajt, de utána már nem sok értelme volt a kapcsolatuknak. Csak Emma nem igazán akarja belátni, hogy Harry már nem az övé.

-Tehát akkor már nincsenek együtt?-kérdeztem.

- Hát azt csak ők tudják. Nekünk azt mondta Harry, hogy nincsenek, de mint láttad táncolt vele, szóval ezt tőle kéne megkérdezned.

-Hát én biztos, hogy nem fogok tőle kérdezgetni semmi, végképp ezek után. De nem is fájna az egész ennyire, ha nem ígérte volna meg, hogy nem hazudik nekem, nem ver át és nem tör össze. De tudod mit Zayn, nem is érdekel, ha ő ilyen én is ilyen leszek.

-Jaaaaj, Jess kérlek ne hülyéskedj már, még elvileg semmi sem történt kettőtök közt és lehet, hogy már nincsenek is együtt. Mondom beszélj Harryvel.

-Aha, értem már, te is az ő pártját fogod, tudod mit, nem is érdekel, te is ugyanolyan vagy mint ő!- kiabáltam Zaynre, majd a szobám felé vettem az irányt.

- Állj már meg Jessica, azért gondolkodhatnál mielőtt ítélkezel. Nem is ismersz még szinte semennyire, nincs jogod ilyeneket mondani, akármilyen összetört vagy!- mondta egész halkan, miközben a kezemnél fogva visszarántott.- igaza volt. Ebben a pillanatban eleredtek a könnyeim és a fejemet a vállára hajtottam. Nagyon jó volt, hogy itt volt valaki nekem, aki olyan, mint a bátyám David. Ő tudta nálam ezt a hatást elérni. Ezért nagyon hálás lettem Zaynnek.

-Gyere, menjünk fel szépen a szobádba gyönyörűségem, minden rendben lesz.- bólintottam, hogy oké és egy halk köszit rebegtem el neki, mire ő csendre intett. 

Mikor felértünk még senki sem volt a szobában ezért Zaynnel a kanapé felé vettük az irányt és ő még ott maradt egy picit vigyázni rám és meg is akart vigasztalni. Körülbelül 10 perccel később bejött Krissy és ezt mondta:

-Na hála Istennek Jessica, hogy végre megtaláltalak Harry már mindenhol keres. Különben is mit csináltok itt ti ketten?

- Semmit, csak rosszul lettem és Zayn felkísért. Amúgy meg mondd meg Harrynek, hogy nem vagyok rá kíváncsi és Kriss még csak véletlenül se mondd meg neki, hogy megtaláltál! Oké?-kérleltem legjobb barátnőmet.

- Rendben, de áruljátok már el nekem, hogy mi ez az egész? Én már nem értek semmit.

-Krissy az a baj, hogy én sem.- mondtam és újra sírni kezdtem.- Csak azt tudnám, hogy miért ilyen rohadt nehéz minden. Egyszer nyílok meg valakinek és máris a sárba tipor és megaláz.

-Mi van, ki alázott meg? Harry, ha ő volt esküszöm, hogy szétrúgom a fejét!-mondta Kriss, ami vicces volt a szájából, mert még a légynek sem tudna ártani.

- Nem lényeges szívem, ne aggódj, tudod túl leszek rajta, mint mindig.

- Hát jó, de tudod, érted bármit. Még Zaynt is képes lennék megverni érted.-mondta, mire Zayn száját egy juuuuj-juuuj felkiáltás hagyta el. Akaratlanul is elnevettem magam. Hihetetlen, hogy tényleg mindig képesek megnevettetni. Krissynél jobb barátot keresve sem találhatnék.

- Tudod mit, lemegyünk mi is, majd megmutatom én, hogy milyen fából faragtak.-mondtam kicsivel jobb kedvűen.

-Hát nem tudom Jess, én ezt most nem ajánlanám. Emlékezz az előbb is mi történt!-figyelmeztetett Zayn. Igaza volt, ahogy így jobban átgondoltam.- Inkább fürödj le szépen, aztán irány az ágy.-apáskodott felettem.

-Okés, de te menj csak vissza szépen, érezd jól magad és tudjátok, fogalmatok sincs hol lehetek, ha VALAKI megkérdezné.-bólintottak, majd megöleltek, megpusziltak én pedig a zuhany felé vettem az irányt.

********

 

Mikor hallottam az ajtócsapódás kitört belőlem minden. Leültem a padlóra és csak sírtam és sírtam. Pár perc múlva, leült mellém valaki a földre. Nem tudtam ki lehet az, mert nem szólalt meg, de nem is akartam felnézni rá, mert ahhoz túl gyenge voltam. De gondoltam, hogy ki lehet és reméltem, hogy igazam van, de másrészről pedig azt akartam, hogy ne legyen. De igazam lett, mert az első mondata, amit mondott az volt, hogy

-Tehát, most már tudod.- mivel nem válaszoltam folytatta.- Tudod sajnálom, de hidd el kérlek, hogy ennek már vége. Dobtam Emmát, mert mindenkivel kikezdett és szerintem csak a hírnév miatt jött velem össze. Pedig én tényleg bírtam, aztán dobtam és ma egész álló nap azt akartam neked elmondani, hogy ki ő, de nem volt erőm. Nem akartam elrontani, ami köztünk van.-mondta.

-Hát így most tényleg nincs elrontva.- vetettem oda szemrehányóan.

- Jaj ne csináld már, miért nem hiszed el, hogy vége?

- Mondjuk, mert táncoltál vele meg ő jelen időben beszélt rólad. Nem úgy, mintha vége lenne.

-De vége van. Figyelj Jess....én nem akartam.- mondta és megsimogatta a meztelen lábszáramat.

-Vedd le rólam a kezed, kérlek.- mondtam kicsit hangosabban. Még mindig nagyon jól esett, ha hozzámért, de most valamiért mégis olyan volt, mintha megrázott volna az érintése.

-Most komolyan itt tartunk, ne legyél már ennyire makacs. Figyi, nézz a szemebe!-mivel nem mozdultam, megfogta a fejemet és maga felé fordította, aminek most nagyon nem örültem, mert a sminkem el volt kenődve és kisírt szemmel nem nézhettem ki valami jól.- Ilyet még tényleg nem éreztem senki iránt, megmozgatsz bennem mindent. állandóan rád gondolok. Igaz, hogy mikor elkezdtünk ismerkedni még Emmával voltam, de igazándiból te vagy az egyetlen komoly indok arra, amiért szakítottam vele. Azért, mert olyan hatással vagy rám, mintha sokkolóval ráznának állandóan. Mindig rád gondolok, veled akarok lenni. Nem szeretem Emmát, mert mást kedvelek.

- Az a baj, hogy már túl késő van ehhez Harry, miért nem mondtad hamarabb? Ne mondd nekem, hogy nem tudtad, hogy itt lesz. Vagy miért csinálod ezt velem? Tudtad jól, hogy nekem még nem volt úgy senkim.-mondtam és megint elsírtam magam.

-Sajnálom.-mondta olyan hangon, amitől még bánatosabb lettem, hittem neki, megint. Nem tudom, hogy miért de úgy éreztem, hogy nem is igazán érdekel már ez az egész.

Bólintottam és a fejemet a vállára hajtottam. Ő pedig megpuszilt a fejem búbját.

-Annyira jó és ártatlan vagy! Szeretlek!-mondta.- El sem hinnéd, hogy mennyire sokat jelentesz nekem, pedig még alig ismerlek, hogy csinálod ezt?-suttogta a fülemben, amitől a belsőm összeomlott és olyan melegség töltött el, amitől rögtön elfelejtette, hogy mi történt.

-De ne csinálj velem többet ilyet, jó? Mert esküszöm, hogy én megöllek, kicsinállak, ha elhagysz!-fenyegettem meg, mire ő csak nevetett egyet.

-Jó motiváció!.- mondta, majd megcsókolt. Forró csók volt. olyan, ami szinte égetett, éreztem a fájdalmat, de az örömöt is a csókjában és én is átadtam neki az én érzéseimet.

-Most jobb lesz, ha lefürdök, te meg csak menj vissza! Biztos sok mindenkinek hiányzol már! De ha megtudom, hogy VELE voltál, kiheréllek!-mondtam.

-Inkább nem maradhatnék itt és nézhetném, ahogy zuhanyzol?-kérdezte rossz fiús mosollyal, mire én összeráncoltam a szemöldökömet és az ajtó felé mutattam, amiből rögtön tudta, hogy nem maradhat.

- Jól van, jól van. De azért egy utolsó csókot még kaphatok. Különben lehet, hogy meghalok bánatomban. Ezt szeretnéd?- nevettem és megint elkapott a bizsergés, hisz megpillantottam a jól ismert mosolyát. Röpke puszit nyomtam a szájára, majd így szóltam:

-Legalább akkor nem nekem kell, hogy megöljelek!

-Akkor most minden rendben van köztünk?- kérdezte reménykedve.

-Nincs, de majd megbeszélünk mindent a maga idejében. Majd meglátjuk mi lesz oké?-mondtam, majd kitaszítottam a fürdőszobából és becsuktam az ajtót. Még hallottam, ahogy sóhajt, majd nyílik az ajtó és kimegy.

Lefürödtem és felöltöztem a pizsamámba, majd bementem a szobámba és befeküdtem az ágyamba. Nem tudtam mi legyen, de boldog voltam megint. Majd meglátjuk, lehet, hogy nem lesz hosszú ez a  kapcsolat, de még nem vagyok képes ott hagyni Harryt, nem még nem akarom, hogy vége legyen... Sokat, sőt jelen pillanatban ő jelent nekem mindent a tánc mellett. Úgy döntöttem, hogy várok és lesz, ami lesz. Nem tudom irányítani a cselekedeteimet, de nem is akarom, csak ajánlom neki, hogy igazat mondjon. Ezeken gondolkodtam, majd egyszer csak az álmomban találtam magam, ahol megint a visszatérő kép jött a szemem elé. Táncolok, meglátom, eltörik a bokám. Vége van mindennek.

Hát ennyi lett volna mára, ha az oldal eléria  2800 látogatót, akkor jön a következő rész, szóval terjesszétek a blogot, mert még majdnem 300 látogató kell hozzá! Ha van véleményetek, tanácsotok, ötletetek, észrevételetek, szívesen fogadom. Ez a rész egy kicsit tényleg ramaty lett, de remélem azért tetszik. Love you guys!! :) xx

Twitter. @iloovecherlloyd  

 

Héé, akkor ti most....?

Héé, akkor ti most....?

Először is köszönöm mindenkinek a kommenteket, csodásak vagytok és igazán nagyon jól esik, amiket írtok. És dobpergééééés.... képzeljétek ma elértük a 2000 látogatót, aminek annyira megörültem, hogy majdnem el is sírtam magam. Eszméletlen jó érzés, hogy az embereket érdekli, amit én itt összeírogatok. Nagyon szeretlek titeket és felvillanyozzátok a  napomat a hozzászólásokkal! Tehát itt az újabb rész, remélem tetszeni fog! ♥ 

Mikor visszaértem rögtön a barátnőim felé vettem az irányt a fiúk pedig kíváncsian néztek rám, nyilván Harryt keresték, hiszen nemsokára kezdődik a buli és nekik el kell énekelniük pár számot. Zayn lassan odaoldalgott hozzám és megkérdezte:

-Harry meg hol a  fenében van? Már vagy negyed órája itt kéne lennetek. Mit csináltatok ti egyáltalán?

-Ő csak elakadt valamiben, szerintem mindjárt itt is lesz.- válaszoltam és ebben a pillanatban be is lépett a terembe.

-Csodás, de mi a fenét csináltatok ti ketten egyáltalán vagy most ti ketten akkor....?-kérdezte.

-Mi nem csináltunk semmit, csak mutatott valamit, hát mit csináltunk volna, és különben is mi akkor?-értetlenkedtem, pedig pontosan tudtam, hogy mire célozgat

-hát tudod, együtt vagytok?

-Ajjj, dehogy is, miért lennénk? Nem akarunk egymástól semmit.

-Aha.- mosolygott Zayn. Szerintem átlátott rajtam, mondjuk nem volt nehéz főleg a medencés jelenet után. Mondjuk nem is hazudtam neki, mert végül is tényleg nem vagyunk együtt.- Akkor én megyek is, lassan úgyis a színpadon kell lennem.-mondtam, majd a színpad felé vette az irányt.

Miután Zayn megkérdezte ezt a dolgot rögtön bennem is motoszkálni kezdett. Akkor én most gyakorlatilag együtt lennék Harryval? Ááááá, nem hiszem, hiszen ez még semmi komoly, főleg az ő szempontjából. Még csak szóba se került én meg nem akartam magamat ráerőltetni Harryre. Ebben a pillanatban a buli házigazdája felkonferálta a csapatot és mondanom sem kell, mekkora üdvrivalgás fogadta őket. Elénekelték a What makes you beautifult és a One thinget. Harry a saját részeit végig a szemembe énekelte és emiatt a barátnőim is elkezdtek kérdezősködni, hogy ez mi. Krissy meg csak nevetett és később kaptam is tőle egy SMS-t, hogy beszélnünk kell és, hogy örül nekem meg Harrynek, de vigyázzak vele, mire én visszaírtam, hogy nincs köztünk semmi és nem hinném, hogy át akarna vágni és különben is az én dolgom, hogy kivel vagyok. Mire ő nevetett és szerintem simán vágta, hogy mi van kettőnk között. És ekkor megint csak eszembe jutott, hogy tényleg, mi is van. Mert úgy érzem, hogy felőlem mehetne a dolog, de nem akarok rivaldafénybe kerülni. Az este további részén főként Niallal és Louissal illetve Eleanorral töltöttem. Nagyon kedves Lou barátnője. Nagyon megszerettük egymást. Mikor kettesbe kerültünk Ellel megkérdeztem, hogy ő hogy kerültek össze Louissal.

- Hát tudod én is először egy hatalmas rajongója voltam a csapatnak és először Zaynt szemeltem ki magamnak, de aztán mikor élőben találkoztam a fiúkkal inkább Louval volt meg köztünka  szikra. Azután elhívott vacsizni meg minden és utána minden alakult, ahogy alakult és most nagyon szeretjük egymást.-mesélte.

-És nem féltél a híressé válástól vagy a sok utálótól, tudod akik a pasidba szerelmesek meg ilyenek?

-Eleinte egy picit féltem, de rengeteg szeretetet kaptam és kapok tőlük és szurkolnak nekem meg Louisnak. Nagyon megszerettem őket!

Ezután még sokat beszélgettünk, majd kezdődött az igazi party. Én és a csajok jót táncoltunk és a fiúk is csatlakoztak hozzánk később. Harry küldött egy üzit, hogy muszáj beszélnünk, de most nem tartottam alkalmasnak az időpontot, így visszaírtam, hogy nyugi, még a party után is itt leszek. Erre ő azt írta, hogy nem bírja tovább és azonnal találkozzunk ugyanott, ahol voltunk. Nem akartam kimenni most vele, hiszen féltem a lebukástól, ezért nem írtam neki vissza és tovább táncoltam. Zaynnal egész jól elvoltunk és láttam Harryn, hogy nagyon ideges, ám nem értettem, hogy miért. Mutattam neki, hogy nyugodjon le, nemsokára beszélünk, de ő továbbra is ideges maradt.

- Zayn, nem tudod, hogy mi baja lehet neki?

-Mármint Harrynek? - kérdezte, mire én bólintottam.- Hát szerintem az, hogy velem táncolsz, ő olyan hülye, hogy átenged másnak, akkor élvezze a gyümölcsét.

-Végül is igazad van, de mi van, ha tényleg komoly, amit mondani akar?

-Ugyan, Harry és a komolyság... majd hozzászoksz.- forgatta a szemét a fiú és kezét a derekamra tette, úgy táncoltunk. Nagyon jól éreztem magam vele, de jobb lett volna, ha Ő van itt mellettem, de ez még sajnos lehetetlen. Odapillantottam felé és ebben a pillanatban elállt a lélegzetem. Azt hittem, hogy rosszul látok, ezért újra és újra odanéztem, de nem tévedtem. Harry pont egy másik lánnyal táncolt és közben végig engem nézett. Nem értettem a dolgot, azt hittem, de elkönyveltem annak, hogy bosszúból csinálja, mert én most Zaynnel vagyok, aztán már nem különösebben zavart, mert úgy voltam vele, hogy neki is joga van jól érezni magát.

*********

Körülbelül fél óra múlva kimentem a mosdóba, hogy a sminkemet megigazítsam és Harry is pont kijött. Megragadta a csuklómat és egy kicsi helyiségbe vont be, nem is tudom, hogy pontosan mi is lehetett ez. 

-Ez most mi volt? Valami baj van?- kérdeztem, mikor megláttam riadt pillantását.

- Figyu Jess, azt tudnod kell, hogy én egyszer sem hazudtam neked. Bármit mondtam, bármit tettem őszinte volt. Tényleg nagyon tetszel nekem és szeretnék veled lenni, mert azt hiszem, hogy vészesen kezdelek egyre jobban megszeretni, sőt azt se kizárt, hogy már beléd is szerettem.- mondta, majd megcsókolt. Nem tudom mit akart ezzel mondani, de eszméletlen jól esett és a szívem csak úgy dobogott. Nagyon szenvedélyes csók volt, alig kaptam levegőt, nyelvünk heves és szenvedélyes táncot járt. Aztán lassan szétváltunk.

-Oké, oké, de ez most mi volt Harry én nem kértem tőled semmit és nem is vártam el semmit. Nem akarok semmit Zayntől, ezt remélem tudod. Mondtam már, hogy engem te érdekelsz.-mondtam majd puszit adtam a szájára.

-Rendben, csak azt akartam, hogy ezt tudd. Bármi történik is, bármi.- mondta mélyen a szembe. Fogalmam sem volt, hogy mire akart célozni, de jól esett mégis volt bennem egy fura érzés. Minden annyira jó vele, nem akarom, hogy vége legyen, de miért is lenne vége, hisz még nem is járunk vagy ilyesmi.

-Én most visszamegyek, gyere te is és majd még beszélünk jó?- simítottam végig az arcát, mire ő keserű mosollyal és bólintással nyugtázta, majd még egy csókot adott én pedig elindultam vissza. Nagyon boldog voltam, de minden egyes szava a fejembe csengett és vészjóslóan irritált belülről. Visszaérve elmentem magamnak puncsot önteni és ott volt az a csaj, akivel Harry táncolt. Kedvesen mosolygott és odajött hozzám.

-Szia, Emma vagyok. Te Harryékkel táncolsz, igaz, mert még nem nagyon láttalak ebben a  társaságban?- kérdezte a lány. Mellesleg gyönyörű mosolya és égszínkék szemei voltak. olyan volt, mint egy Barbie baba. Nem is csodálom, hogy Harry vele táncolgatott, mert tényleg nagyon szép.

-Igen, Jessica vagyok, de szólíts nyugodtan Jessnek.-mondtam mosolyogva. Tényleg nagyon kedves lány volt és szimpatikus, de őszintén szólva egy picit féltékeny voltam rá, hisz tuti bejönni Harrynek.- Amúgy te honnan ismered a srácokat?- kérdeztem.

- Igazából Harry barátnője vagyok, már vagy 3 hónapja, bár nincs sok időnk találkozni, mikor együtt vagyunk, mindig nagyon szenvedélyesek vagyunk.- mondta. A lélegzetem elállt, elkezdett körülöttem a világ forogni és annyira sokkolt az információ, hogy hirtelen minden elsötétült a teremben.

Hát ennyi lett volna, remélem tetszett és nem untátok ezt a részt sem, a vége ellenére sem. A következő részben nagy zűrzavart és felfordulást illetve további izgalmakat ígérhetek. Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de figyelnem kellett, hogy ne unjatok rá nagyon. Írjátok meg a véleményeteket és nyugodtan kritizálhattok is, ha akartok, mindent szívesen veszek. És tudjátok, hogy nagyon imádlak titeket! 

Keressetek Twitteren: @iloovecherlloyd :) Itt minden kérdésre válaszolok és új infókat is találhattoka  bloggal kapcsolatban. Légyszi terjesszétek a blogot, fontos lenne. Na csóóóók!