A világ rózsaszínben

A világ rózsaszínben

Sziasztok, igazából el sem tudom hinni, hogy ennyien kíváncsiak vagytok a blogomra és várjátok a  részeket. Képzeljétek lassan elérjük az 1500 látogatót, még Afganisztánól, Kanadából, Spanyol és Olaszországból illetve Brazíliából is kíváncsiak voltak a blogra. Komolyan nagyon megható és iszonyat jól esik! Mivel összegyűlt a 10 komment jön is a következő rész, remélem tetszeni fog, igyekszem beleadni mindent, hogy ne csalódjatok bennem!

  

 Nagyon jó érzés volt csak átadni magam neki. Azt éreztem a karjaiban, mintha végre hazaértem volna. Azt kívántam, hogy bárcsak sosem érne véget ez az ölelés, de ebben a pillanatban valaki mögöttünk köszörülte a torkát. Krissy és Zayn volt az.

-Uhh srácok nem akarunk zavarni, de jó lenne, ha egy kicsit bejönnétek, mert itt van a  menedzserünk és lenne egy kis megbeszélésünk.-mondta Zayn huncut mosollyal az arcán.

- Ajjj, ő is jókor tud jönni.-mondta Harry majd megpuszilta az arcomat és azt súgta, hogy később találkozunk. Bólintottam, majd kiszállt a medencébe és visszament a lakosztályba.

Kiszálltam a medencéből, Krissy pedig kérdőn nézett rám.

- Ez mi volt?- kérdezte széles vigyorral az arcán.- Leereszkedtél a szerelmesek szintjére?

-Jaj, ne legyél már cinikus.-mondtam.- De Krissy ez a pasi egyszerűen tökéletes, egyáltalán nem olyan, amilyennek hittem. Csak annyira hihetetlen az egész,c sak úgy gyorsan megtörtént.

-És akkor te most szereted őt?-tette fel a kérdést Krissy. Nem tudtam mit válaszolhattam volna, mert nem tudom, hogy milyen az ha az ember szerelmes.

- Nem, dehogy. Szerintem ahhoz azért jóval több idő kell, hogy ki lehessen jelenteni, hogy szerelmes vagyok. Még alig ismerem, de az biztos, hogy nagyon tetszik, csak még nem tudom mi lesz ebből. Csak annyit érzek, hogy megbízom benne és szeretek vele lenni. Csak úgy röpül az idő.

-Értem.- reagált Krissy.- De ahogy én látom ő tényleg kedvel téged, szóval sok szerencsét csajszi és tudod, ha bármikor kellünk Eve és én itt leszünk veled. Mindig, ha meg valaha is megbánt, betörjük a csinos kis orrát.- mondta nevetve. Én is elnevettem magam, majd bementünk és átöltöztem. 

Körülbelül egy órával később Niall jött be a szobánkba.

- Csá csajok, készüljetek, mert ma este hatalmas party lesz a hotel aulájában, szóval csípjétek ki magatokat, mert ma sok érdekes és híres emberrel találkozhattok.- mondta.- Egyébként, nincs valami kajátok? Nagyon éhes vagyok.

- De van, nyisd kia  hűtőt és keress valamit!-felelte Krissy.- Amúgy milyen buli, és hány órára legyünk?

 - Egy buli a One Direction tiszteletére, lesz zene, kaja, pia, csajok, minden ami kell és este 8kor kezdődik.

-Szuper, akkor majd elkészülünk.

Niall sokáig bent maradt még, beszélgettünk ettünk és úgy láttam, hogy nagyon jól kijön a lányokkal. Nagyon kedves és vicces srác volt, különösen az ír akcentusával. 

*******

A csajokkal megpróbáltuk a legjobbat kihozni magunkból a mai különleges bulira. Én egy fekete testhez tapadós miniruhát vettem fel és egy fekete magassarkút, hiszem mégiscsak különleges a mai nap. Krissy pedig egy félvállas kék ruhát vett fel, amit barna vékony övvel dobott fel hozzá pedig egy fekete platformos cipőt. A hajamat lazán leengedtem, Kriss pedig felkötötte.Bulira készen álltunk. Nyolc előtt 10 perccel bejöttek értünk a fiúk, hogy együtt menjünk le.

- Wáááó lányok, kár, hogy van barátnőm, tuti belétek szeretnék.- mondta Louis elismerő tekintettel

- Hát én már beléjük is szerettem.- kontráztam meg Zayn.- Szerintem vigyázni kéne magatokra, mert mindenki titeket akar majd.

- Jaj, köszönjük szépen.- válaszoltuk kórusba.- Ti is nagyon jól néztek ki, mint mindig

- Akkor mehetünk is.- nyújtotta felém kezét Harry. Széles mosollyal fogtam meg a kezét, ami még mindig felkavart belülről. Mindig ez lesz?

-Igazán gyönyörű vagy, legszívesebben egész este melletted lennék, nehogy valaki megkérje a kezedet vagy lecsapjon rád.- szólt Harry komoly hangon.

-Ne csináld már, tudhatnád, hogy én nem igazán állok le akárkivel, szóval szerencsésnek mondhatod magad.

- Tudom, tudom.- nevetett Harry.- Én vagyok a legszerencsésebb srác a világon.

- Ja igen erről jut eszembe. Figyelj csak, mivel még ez az egész nem hivatalos kettőnk közt, jobb lenne, ha nem nagyon mutatkoznánk így kézen fogva vagy akármi, mert nem akarom, hogy az újságírók megrohamozzanak vagy ilyesmi.

- Persze, ahogy neked a legjobb, de azt remélem tudod, hogy ha meglátok valakit körülötted legyeskedni nagyon csalódott leszek.- nézett mélyen a szembe.

- Ugyanezt elmondhatnám én is. Hiszen mégiscsak te vagy Harry valószínűleg eléggé sürgölődni fognak körülötted a lányok.- mondtam, ami egy kicsit el is szomorított, hiszen ebbe így most gondoltam bele először.

- De figyu, engem jelen pillanatban egyikőjük sem érdekel. Egyetlen egy lány érdekel, az pedig te vagy.- mondta, majd félrevont a többiektől.- Mindjárt jövünk!- szólt oda Louisnak, aki egy bólintással jelezte, hogy megértette a dolgokat és kacsintott egyet. 

- Hová is megyünk és nem fogunk elkésni a buliról, mégiscsak a ti tiszteletetekre rendezték.

- Pont ezért várjanak csak. Nem én fogok késni, a többiek érkeznek túl korán. Te meg csak lazíts.- parancsolt rám szigorú hangon Harry.

Nem tudtam hová vihet vagy mit akarhat, de nagyon kíváncsi voltam rá. Egy sötét terembe érkeztünk és Harry a falhoz szorított ő meg megállt előttem.

-Szóval egész este nélküled kell lennem? Ezért elég komoly büntetést érdelem Ms. Smith.- mondta mélye a szemebe nézve, majd pár lépéssel távolabb ment.

- Ahan, milyen büntetésre gondolt Mr. Styles? Kérem büntessen meg keményen, úgyis annak vagyok a híve.- válaszoltam és a szívem csak úgy dobogott. 

- Hát arra gondoltam, hogy muszáj a legkomolyabb büntetést alkalmazni magát, amit valaha is adhatok valakinek.-felelte rejtélyesen és megcsillantotta rossz fiús mosolyát, amivel az izgalmamat még jobban fokozta., majd egyre és egyre közelebb jött hozzám, annyira, hogy az orrunk már összeért. 

- Akkor kérem büntessen meg.- suttogtam alig hallhatóan.

- Hát te akartad!- lehelte, majd megcsókolt. Először lassan, szenvedélyesen, majd egyre vadabban és vadabban. A torkoma  szívemben dobogott, kezét a derekamra tette én pedig a haját túrtam. Egyszer csak, mikor már olyan forró volt a hangulat, hogy alig kaptunk levegőt, eltoltam magamtól, egy puszit adtam a szájára. és így szóltam:

- Elég gyatra büntetés, jobbra számítottam. mondtam lenézően és az ajtó felé vettem az irányt. Harry még nevetett egyet, majd ezt mondta:

-Héééé, várjál már, gyere vissza.- mondta, de én, mint aki meg se hallotta folytattam az utamat.-Jess, kezdesz megőrjíteni, ez nem fair!

Én, mintha nem is hallottam volna, az ajtó felé vettem az irányt és lassan elsétáltam a buliterem felé. Fejcsóválva nézett utánam, majd ő is elindult vissza.

Hát ennyi lett volna, remélem tetszett, bár szerintem ez is unalmasabb sikeredett, mint amilyenre eredetileg terveztem. ahogy már megszokhattátok 10 komment után jön a következő rész, amiben váratlan esemény fog történni. Szóval írjátok meg a  véleményeteket és a 10. hozzászólás után jön az új fejezet. Terjesszétek a blogot és olvassátok, hogy minél több emberhez eljusson, nagyon sokat jelentene nekem. 

Twitteren megtaláltok: @iloovecherlloyd :)  

Szeretlek titeket! :) 

 

Jess, nem kéne beleszeretned!

Jess, nem kéne beleszeretned!

Húúúú, nagyszerűek vagytok, köszönöm mindenkinek, aki olvassa, megosztja vagy kommenteli a blogomat. Minden észrevétel érdekel és köszönöm a biztató szavaitokat, így remélem, hogy van értelme tovább írni a történetet. Ebben a részben, mint már említettem több lesz az izgalom és, ahogy kértétek a párbeszéd is. Remélem tetszeni fog. Imádlak titeket!

Néhány órával később arra keltem fel, hogy Harry vállán alszok, ő pedig fejét az enyémre hajtotta. Biztos álmomba kerülhetett oda a fejem, mert én magamtól biztos nem mertem volna ilyen lépést tenni felé. Nem tudom miért, de gyorsan felkaptam a fejem és összehúztam magam. Ezt ő is észrevehette, mert kinyitotta a szemét és felsóhajtott.

-Jaaaj, de jót aludtam.-mondta halkan.- De nem is baj, hogy felkeltettél, hiszen úgyis hamarosan landolunk. Hogy aludtál?-kérdezte Harry fáradt mosollyal.

-Egész jól, csak nem tudom, hogy hogy került a fejem a válladra, én nem akartalak zavarni vagy ilyenek.- hadartam és nem tudom miért a szívem még mindig hevesen vert, amikor hozzámért, hozzám szólt vagy csak rám nézett. Ez lesz vajon végig? Nem fogok bírni magammal, ha ő a közelemben van. Azért ez nem annyira biztató.- Jó volt a kispárnám.- próbáltam bókolni.

-Aha, hát az enyém is nagyon jó volt. A fejecskédet pedig egyszer csak ideejtetted, amit egyáltalán nem bántam, sőt ellenkezőleg.-mondta mosolyogva és megsimogatta a vállamat.

Nagy elpirulhattam vagy csak megérezte a szívverésem ritmusát, mert megint elnevette magát.

-Annyira élvezem azt, hogy ennyire zavarba vagy tőlem. Ez nagyon édes. Tetszik!-mondta Harry, amitől ha eddig piros voltam, akkor most bordó. 

Még sokat beszélgettünk az életünkről, hogy miben változott ő mióta híres lett és, hogy igazából milyen céljai vannak, ami igazából nagyon meglepett, hiszen minél jobban megismertem annál jobban rájöttem, hogy nekem nem csak a külseje tetszik, hanem maga az, aki ő. 

-Igazából, mióta van ez a One Directin őrület a világon nem nagyon tudok az lenni, aki akarok. Sok elvárás van velem szembe támasztva, nem mondhatok azt amit szeretnék, nem tehetek meg sok mindent, ami jól esne, de mégis élvezem az egészet. Tudod csodálatos érzés, ha elfogadják a művészetedet és azt hiszem, hogy ez az, amiért az egészet van erőm végigcsinálni. Annyira jó érzés, ha tetszik az embereknek,a mit csinálok.-mondta.- De annak ellenére, hogy kívülről mindig jókedvű meg magabiztos vagyok nagyon sok sérelem ért. Főleg, mikor kisebb voltam. Csúfoltak, mert kilógtam a sorból meg ilyenek, aztán jött ez az álca, hogy állandóan csajoztam, így eltereltem a figyelmet magamról és csak jó volt, hogy mindig volt, akihez odabújni, de őszintén szólva és ezt ne mondd el senkinek, azt hiszem, hogy még úgy igazából sohasem voltam szerelmes.- fejezte be történetét, ami nem kicsit lepett meg, hiszen az ember azt hinné, hogy egy ilyen pasit, mindenki imád, pedig nem így van. 

-Teljesen meg tudlak érteni, én is a kötelezettségeimnek éltem eddig, nem is tudom igazából, hogy milyen az, ha szabadon, agyatlanul csinálsz valami hülyeséget és utána annyira felszabadult vagy, hogy szinte szárnyalsz. Igazából mindig is erre vágytam.-mondtam.- Rengeteg fiú barátom van, jobban kijövök velük, mint a lányokkal általában, hiszen nem vagyok az a tipikus túlsminkelt, miniszoknyás csili vili barbie baba, mint amit sokan elvártak tőlem. Nagyon sok sérelem ért, hiszen és mindig csak barátként tekintettem mindenkire, soha ezelőtt nem tetszett még senki és minden fiú, kivéve a tesómat Davidet előbb utóbb többet akart a barátságnál és ez nagyon fájt.

-Értem.... hát biztos vagyok benne, hogy nagyon utálhattak az osztálytársaid.- mondta Harry, amivel kicsit meglepett, hiszen egyenesen a szembe nézett és hát az eddigi beszélgetésünk alapján nem igazán ezt vártam volna tőle válaszul. Szemöldökömet felvonva kérdőn néztem vissza gyönyörű szemeibe.- Biztos mindenki utált, hisz minden fiú téged akart és fogadok, hogy csinosabb voltál bármelyiküknél.- erre mindketten nevettünk, aztán pár perces csend következett.

A csendet Harry törte meg.

-Tudod, sohasem lennék képes kihasználni téged, vagy játékként tekinteni rád. Ahhoz sokkal butábbnak kéne lenned és nem kéne ilyen jól kinézned.-  mondta miközben a kezét a combomra tette, amitől nem is kell mondanom, hogy mit éreztem.

Ebben a pillanatban szóltak a pilótafülkéből, hogy pár perc és leszállunk, így szerencsére ő is és én is másra kezdtünk el figyelni. Akárhányszor a kezünk összeért pakoláskor mosolyogva néztünk egymásra és ez minden alakalommal egyre jobban ellágyított. Nagyon megkedveltem a srácot és reméltem, hogy ő is ugyan így érez.

*****

Utazásunk első állomása New York volt, az álomvárosom. Szerintem nincs is hely alkalmasabb hely egy olyan lány számára, mint én. Vonzottak a hatalmas felhőkarcolók, a Broadway. Mindig is el akartam jutni egy Broadway előadásra és mikor 8 éves koromban apukám elhozott ide, tudtam, hogy nekem valójában ide kellett volna születnem. Nem arról van szó, hogy nem szeretem Londont, sőt imádok ott élni, de New York valami több és jobb. Az álmok megvalósulásának helye. Talán nekem is valóra válhat itt egy régi álmom, hogy szeressek és viszont legyek szeretve. A repülőtérre kijöttem az újságírók és a rajongók, tehát a fiúk pózoltak velük és aláírásokat osztogattak, majd beszálltunk egy gyönyörű fekete limuzinba, amit külön nekünk rendeltek ide. A szállodába érve Krissyvel és Evevel közös szobánkba mentünk és birtokba is vettük azonnal. Nagyon tetszett a lakosztály berendezése. Hatalmas ablakai voltak, amik a hotel gyönyörű japán kertjére nézett, valamint volt egy medence és három külön szoba a lakosztályon belül.

Berendezkedés után a fiúk átjöttek a lakosztályba és felelsz vagy merszeztünk egy kicsit unaloműzés közben. Kiderült, hogy Niallnak nagyon tetszik Eve és Louisnak pedig Krissy. Zayn megemlítette, hogy én tetszek hármunk közül legjobban, mire én egy kicsit elpirultam, hiszen mégis csak Zayn Malik dicsért meg. Később kiültem a medencéhez egy picit gondolkodni. Kivonulnia társaságból, hiszen annak ellenére, hogy minden velük töltött percet élveztem jól esett azért egy kis csönd. Pár perc múlva Harry is kijött a medencéhez és leült mellém.

-Na mi van, nem jó a buli vagy unatkozol?-kérdeztem mosolyogva.

-Nem, dehogy csak vágytam egy kis nyugira. Tudod, néha nagyon fárasztóak tudnak lenni a srácok és akkor mindig külön vonulok, de most örülök, hogy téged is itt talállak, mert már hiányoltalak bentről. Ne tűnj el csak így!- mondta tettetett szigorúsággal a hangjában.

- Parancs főnök!-válaszoltam mókásan.- Az a fura, hogy én is pont azért vonultam el, amiért te is. Egyre jobban furcsállak, egyáltalán nem olyan vagy, mint amilyennek leírnak.

- Mert milyennek írnak le?

- Hát egy szívtelen nőcsábásznak, aki csak viccelődni tud, de én tudom, hogy te nem ilyen vagy. Sokkal jobb vagy annál és pont ezért érzek így, ahogy érzek.

-Mert hogy érzel?- kérdezte mosolyogva

- Háááát, hogy is mondjam csak, nem éppen utállak, sőt eléggé megkedveltelek.-mondtam, egy picit zavarba és ezért elkezdtem a víz felszínét a lábammal kavargatni.

- Na az szuper, hiszen én is így érzek. Te nem csak szép vagy, hanem vannak önálló gondolataid, vicces vagy, megértő és aranyos, főleg, amikor zavarban vagy. Mint például most is. Ajjj..... azt hiszem, hogy ezt sohasem fogom megunni.

Szavaira zavarom még jobban fokozódott. Aztán hirtelen ötletből, hogy oldjam a feszültségemet belelöktem Harry a medencébe.

- Óóóóóóó, hát itt tartunk, gyere csak be szépen te is!- szólított fel ő, de mivel én tiltakoztam belerántott a vízbe. Nagyon jól éreztem magam vele. Mindig meg tud nevettetni és annyira kedves. 

Harry felém úszott, majd mikor már csak kb. 20 centi volt közöttünk megállt. Kezét a derekamra tette és ezt kérdezte:

-Csak annyit mondj meg, meg tudsz bennem bízni, elhiszed, hogy nem váglak át?- kérdezte és közben gyönyörű smaragdzöld szemével mélyen a szembe nézett. A szívem százezerrel vert. Azt hittem, hogy menten kiugrik a helyéről. 

Ha ez egy szép álom csupán, hát én sohasem akarok felébredni. Harry csodálatos és egyáltalán nem olyan, mint amilyennek az ember elsőre hinné. Azt éreztem, hogy meg tudok benne bízni, de ekkor a fejemben megszólalt egy hang, hogy Jess, inkább nem kéne beleszeretned, te nem ezt tervezted. A szerelem csupán a gyengék játékszere, te sem akarhatod, hogy az érzéseid bábúként irányítsanak. Jobb neked az eszedre, azaz rám hallgatnod, egyedül én tudom mi jó neked. Mindezek csak pillanatnyi árnyként borították el az eszemet. Ahogy néztem az a csodás szempárt máris elfelejtettem minden kétségemet és bólintottam, hogy igen, megbízom benned. Ezt ő szikrázó mosollyal nyugtázta, majd egy puszit lehet a számra, majd szorosan egymáshoz simultunk ő pedig a hátamat simogatta.

-Köszönöm, nem fogsz bennem csalódni, ígérem.-suttogta  fülembe és én hittem neki.

Hát ez a rész is eléggé rövidkére sikeredett, de remélem, hogy tetszett. Szerintem egy kicsit gyenge lett, de azért remélem, hogy élvezhető. A következő rész akkor jön, ha meglesz megint a 10 kommentár. ha van valami ötletetek nyugodtan írjátok le. Szívesen fogadok minden építő jellegű kritikát. Szóval ne felejtsétek 10 hozzászólás után jövök a következő résszel és nyugi, lesznek itt még bonyodalmak, izgalmak és kuszaságok a javából. 

Értelem vs. érzelem

Értelem vs. érzelem 

Sziasztok. Először is masszív köszönet mindenkinek, aki biztatott, kommentelt és visszajelzést küldött. Nagyon örülök, hogyha tetszik a blog, hiszen nagyon szeretek írni és örülök, ha mások is örömüket lelik benne. Másodszor wááááááóóóó... 5 napja alakult a blog és már több, mint 12 országból meglátogatták és lassan eléri az 1000 látogatót. el sem hiszem, hogy ilyen csodálatos emberek, mint ti olvassátok az én kis történetemet. Szóval nagyon köszönöm és szeretek mindenkit!! :) Ebben a részben, mint már ígértem a turné is el fog indulni és nagyon remélem, hogy ez is elnyeri tetszéseteket, hiszen sok munkám van mögötte.

*******

Miután felkeltem megnéztem a telefonomat és kaptam egy SMSt Krissytől és Evetől, amiben a  következő üzenet állt:

"Szivi, megszeretni valakit nem akarás vagy nem akarás kérdése, ez csak úgy megszűnik. Egyszer az érzelmeink elérik azt a szintet, hogy már nem tudják irányítani a gondolataink. Engedd át magad egy kalandnak, lássuk mi sül ki belőle. Egyszer vagy fiatal, felejts el mindent őrülj meg, mi mindig melletted leszünk. Szeretünk: Kriss és E."

A telefont ledobtam az ágyra és átgondoltam, amit írtak. Valószínű, hogy igazuk van. A túlzott maximalizmusommal és büszkeségemmel távol tartottam eddig minden pasit magamtól, lehet, hogy ezen változtatnom kéne, de annyira félek, hogy átvernek. Főleg egy ilyen pasi, akibe minden 10 lányból legalább 3 szerelmes és olyan legjobb barátnője vagy nem tudom kije van neki, mint Carolnie, aki egyszerűen gyönyörű. A turné holnap kezdődik, ott lesz időm megismerni Harry szándékait. Úgy döntöttem, hogy talán most az egyszer átadom az irányítást a szívemnek, meglátjuk mi sül ki belőle. Gyorsan felálltam az ágyamról és bepakoltam a bőröndömet. 4 teli táskát készítettem el az útra, hisz 1 hónap nem rövid idő. Utána lefeküdtem és nagyon hamar el is aludtam. A visszatérő álmom megint ott volt a csodás táncról, a zenére passzoló mozgásomról, a gyönyörű hangról, majd a lábtörésről. Vajon ez mit akar jelenteni?

*******

Hajnali 4kor csörgött az ébresztőórám. Izgatottan csaptam le, hiszen végre elérkezett a várva várt utazás napja. Megmosakodtam, gyorsan megreggeliztem. Elkészítettem a reggelimet, majd felmentem megcsinálni a hajamat, egyszerűen felpukliztam és csinos csikófarokba kötöttem a hajam, feltettem egy természetes hatású, ámde picit merészebb sminket, kedvenc szürke fodros toppomat vettem fel és egy farmer rövid gatyát. Mivel hosszabb útra indultam anyuék kivittek a repülőtérre, ahol könnyes búcsút vettünk egymástól. Kijöttek a tánccsapatból és a baráti körömből is páran elbúcsúzni és persze a paparazzók és néhány lelkes rajongó is. Becsekkoltunk, majd a fiúk magángépéhez siettünk. Ott találkoztunk a banda tagjaival és sorra megölelgettek minket. Mikor Harry odajött hozzám a szívem felvette a közelében megszokott heves tempóját és mikor megölelt azt súgta a fülembe, hogy:

- Remélem hiszel már nekem.- és mélyen a szemebe nézett. hát hogyne hinnék, ezeknek a szemeknek nem lehet nem hinni, de mint mindig a büszkeségem megint visszatartott és csak egy szemöldök felhúzással reagáltam szavaira. Aztán lazán megölelt és egy puszit lehelt az arcomra, amitől a szívem ismét majdnem kiugrott a helyéből. Ez a srác egyszerűen csodálatos, úgy ahogy van.-Megint zavarba hoztalak!- súgta még a fülembe, majd a hátat fordított és a srácok felé vette az irányt. Hát hogy ne hozott volna zavarba, de valahogy mégis beárnyékolta valami az érzéseimet, ahogy távolodott tőlem az érveim felerősödtek és megint dühös lettem. Mérgesen elindultam a repülő lépcsői felé, majd mikor mentem fel a repülőre megbotlottam és majdnem ráestem a mögöttem lévő Louisra, mire ő is meg én is csak nevettünk

-Ejnye Jess, ennyire zavarba tudunk hozni?- kérdezte kisfiús mosoly kíséretében. Ezek szerint ezek megbeszélnek egymás között mindent. Ettől még mérgesebb lettem és durcásan vágtam le magam az egyik ülésre. Előttem ült Zayn és Liam, előttük Louis és Niall. Az eredeti terv az lett volna, hogy mellettem ül Krissy Eve mellett meg egy másik lány, de úgy látszik, hogy Harrynek elég komoly érzéke van ahhoz, hogy keresztül húzza a számításaimat, így lazán se szó, se beszéd lehuppant mellém.

- Na és mizu?-kérdezte persze a tőle megszokott rossz fiús mosollyal. Annyira szerettem volna lazán kezelni mindent és most tényleg nagyon irigyeltem azokat, akik tudnak a mának élni. De a szívem gyors vágtája miatt, amit az váltott ki, hogy a combunk egymáshoz ért egyszerűen ennyit engedett mondani:

-Khhhhm..izéé...hááát...ööö..semmi.-mondtam, majd úgy tettem, mintha valamit nagyon kerestem volna a táskámban. Gyorsan kivettem egy rágót és bekaptam, mintha épp csak azt kerestem volna. Harry nevetett, valamiért azt éreztem, hogy simán átlát rajtam. Szánalmasan játszom, hogy nem érdekel, hogy itt van mellettem, hogy lábunk egymáshoz ér és hogy engem ez az egész helyzet hidegen hat. 

- Szóval, csak annyit akarok mondani, hogy Caroline tényleg nem több egy nagyon jó barátnál. Régebben megpróbáltuk együtt, de egyáltalán nincs köztünk több nagyon erős barátságnál.-mondta és közben végig engem nézett.- Nézd, mikor először megláttalak táncolni nagyon megtetszettél, nagyon szép lány vagy, ez nem azt jelenti, hogy szerelmes vagyok beléd. vagyis még nem, de szerintem jó ötlet lenne, ha legalább annyi esélyt adnál, hogy csak egy kicsit közelebbről megismerjelek, mert most erre vágyom.-mondta és kezét a combomra tette. Abban a pillanatban, ahogy lenéztem a kezére elszállt a józanságom. Egyszerűen megbabonázott már az is, ahogy hozzám ért. Belenéztem a szemébe és tudtam, hogy mit kell tennem.

- Rendben van, kapsz egy esélyt, de figyelmeztetlek, hogy nem leszek a játékszered. És tényleg nem azért akarlak megismerni, mert te vagy az a srác One Directionből, hanem én azt a srácot akarom megismerni, aki e mögött van.-mondtam, mire ő elmosolyodott és egy laza köszönömöt suttogott a fülembe, majd megsimogatta az arcomat, amitől majdnem megbolondult. Hihetetlen, hogy miket meg tud bennem mozgatni egy szavával, egy mosolyával és az érintésével. Attól féltem, hogy túlságosan megszeretem és csalódni fogok. Nem tudnám elviselni, hogy csalódnék benne, remélem, hogy igazat mond és tisztességesek a szándékai, mert a szeméből ezt látom, azt látom, hogy nem hazudik. Valamilyen különös okból kifolyólag már megbízom benne, már csak remélni tudom, hogy nem ver át. Nem bírok tiltakozni az érzéseimnek és azt érzem, hogy már nem is akarok.

De mit hoz majd a jövő, vagy egyáltalán van jövője ennek a kapcsolatnak? Vajon Jess érzései tényleg győzedelmeskedtek vagy csak egy pillanatnyi állapot az egész? A következő részből megtudhatjátok

Egy picit uncsira sikeredett ez a rész, de azért nagyon remélem, hogy tetszett nektek. Kérlek írjátok le a véleményeteket, 10 hozzászólás után jön a  következő rész, amiben nem kizárt, hogy tovább forrósodik a levegő Harry és Jess között. Kérlek osszátok meg a blogot és nem felejtsétek a 10. komment után jövök egy elég izgi résszel! Loveee :) xx

Amennyiben kérdésetek van Twitteren elértek @iloovecherlloyd :) 

 

Újabb kuszaságok

Újabb kuszaságok

Sziasztok, először is, nagyon köszönöm mindenkinek, aki olvassa, terjeszti vagy hozzászól a blogot, vagy hozzászól. Már most az elején 11 országból vannak látogatóim, ami őszintén nagyon jól esik. Nagyon szeretek nektek írni és örülök, ha tetszik az eredmény továbbra is várom a hozzászólásaitokat és kérek mindenkit, hogy ossza meg a  blogot.

          Angliára jellemzően hideg, nyirkos reggelre ébredtem.  A szokásos reggeli rutinom után elindultam a próbaterem felé. Nagyon nehéz szívvel mentem, semmi kedvem nem volt semmihez, csak egyedül lenni és kiölni magamból minden érzést. Ilyenkor nagyon tudom csodálni a robotokat, mert nem éreznek, csak cselekszik, ami beléjük lett kódolva. Nekem pont erre lett volna szükségem. A mai nap különösen nehéz, hiszen ma van az utolsó nagy próba a koncertturné előtt.

          Mikor beértem a terembe csodálkozva láttam, hogy a bandából most Zayn és Louis mellett Niall és Liam is megjelent. Harry nem volt sehol. Őszintén szólva belül egy kicsit sajnáltam, de így legalább tudok koncentrálni a fontosabb dolgokra is. A próba hosszú volt és fárasztó, de egyben nagyon vicces is, hiszen a srácok nagyon sokat hülyéskedtek. Jókat nevettünk azon, hogy Niall állandóan csak enne, körülbelül háromszor szünetet is kellett tartani a korgó hasa miatt. Louis és Liam állandóan poénkodtak, Zayn pedig a csajokkal beszélgetett. De sajnos nekem végig csak az járt a fejemben, hogy hol lehet Harry és, hogy biztosan azzal a Carolinnal van valahol. A próba vége előtt 20 perccel megérkezett ő is. A szívem heves futamba kezdett, a gyomromban kis pillangók voltak és a legfurcsább az volt, hogy eldöntöttem, hogy nem is szentelek figyelmet a jelenlétének, utálni fogom, de ez mégsem ment. Ahogy beállt a helyére még küldött egy vándor mosolyt felém és kacsintott, mire én elcsaptam a fejem és úgy tettem, mint aki észre sem vette, pedig nagyon is láttam. Sőt belül tornádót indított el. Józan eszem mint általában Harryval szemben kezdett csődöt mondani. Ezt nem engedhettem meg magamnak.

             Minden tökéletesen alakult, turné készen állt a csapat, vége lett az edzésnek és én Amilyen gyorsan csak tudtam összeszedtem a cuccomat és az ajtó felé indultam. Harry ott termett hirtelen előttem és hiába próbáltam kikerülni, lehetetlen volt.

-Szia Jess.-köszöntött rossz fiús mosolyával. Úristen, hogy lehet valaki ennyire gyönyörű, ha mosolyog, felfoghatatlan.

-Helló, kiengednél?- vontam kérdőre tetetett flegmasággal.Mintha nem is érdekelt volna, hogy a világ leggyönyörűbb mosolyát láttam épp az előbb.

-Előbb hadd kérdezzek valamit.-kezdett bele.- Mi lenne, ha megismételnénk valamikor azt az édes kis kávézásunkat?-kérdezte. Ez nagyon felhúzott, mivel láttam a képet, Twitteren szinte mindenki megtekinthette őt és az újdonsült barátnőjét és még ezután velem akar találkozni. Mikor látszott, hogy mennyire jól érezte magát a csajjal. Nagyon szerettem volna igent mondani neki, de valami belülről arra késztetett, hogy azért mégiscsak bennem annyi becsület, hogy ne legyek második vas a tűzben

-Tudod mit, menj azzal a Carolinnal vagy mit tudom én kivel, engem meg hagyj már békén. Mondtam, hogy nem vagyok az a szerelmes típus és végképp nem játékszer.-hadartam el, miközben éreztem, hogy izzad a kezem, mint a közelében szinte mindig és a szívem csak úgy dobogott. Nagyon dühös voltam, de ezzel együtt szerettem volna vele csak legalább még egyszer találkozni.- És most ha megbocsátasz, még ezer dolgom van.- mondtam és kifurakodtam mellette az ajtón.

-Jess, hiszen ő az egyik legrégebbi barátnőm. Fontos nekem.- mondta a hátamnak Harry, mire én valamilyen okból kifolyólag a középső ujjamat felé szegezve elmentem a kocsim irányába. Hát tudja, hogy kivel szórakozzon, mert velem nem fog. Barát mi?? Kit érdekel.

               Még hallottam, hogy nevet, ami bennem újabb heves szívdobogást indított el, de nem érdekelt. Belőlem úgysem fog bolondot csinálni. Csak ne szeretném ennyire, mert minden egyes szavával egyre jobban szeretem. és nem tudom miért, hiszen haragudnom kéne rá. Vagy nem? Dehogynem, jaaaaaj Jess, hiszen mit akarhatna tőled egy népszerű sztárocska, biztos, hogy nem is tetszek neki igazán. Jobb ha elfelejtem és a turnéig nem is gondolok rá, ott pedig igyekszem majd kerülni. Ezek után beszálltam a kocsimra és hazafelé vettem az irányt.

 ******

               Hazaérve leültem a gépem elé és felmentem Twitterre eldöntöttem, hogy törlöm őt a követőim közül. Igen, ez lesz a legjobb megoldás, nem akarom látni, hogy milyen jól érzi magát a szőke kis barbie babájával. A privát üzeneteim között volt egy üzenet tőle. Azt írta, hogy Caroline nem jelent neki semmit. Együtt nőttek fel és a  a fiúk mellett a legjobb barátnője és, hogy jó kis butus vagyok, meg, hogy majd látjuk egymást és reméli sikerül újra zavarba hoznia és, hogy egyáltalán nem játékként tekint. Sokkal több vagyok, mint egy játék

              Ezzel végképp betelt a pohár nálam. Engem biztos, hogy nem fog zavarba hozni és becsapni ezzel a szánalmas kis sztorival. Nem érdekelt. Meg akartam írni neki, hogy hagyjál már te önelégült majom, de nem volt lelki erőm elküldeni neki. Mi van ha igaz a sztorija? Mi van ha nem csak játék neki az egész? Mi van, ha én látom rosszul és elrontom ezt is. A túlzott makacsságom miatt. De a büszkeségem azt súgta, hogy ez a dolog nem Jessica Smithnek való, ezért csak annyit írtam vissza Harrynek, hogy Ok. Annyira szeretném, ha igaz volna és nem csak én éreznék iránta valamit. De lehet e egyáltalán esélyem erre? Megérdemlem a szerelmet annak ellenére, hogy én két kézzel tiltakozom ellene? Bele kéne mennem ebbe a kis kalandba. Kérdések közt feküdtem be a puha ágyikómba és írtam egy SMS-t Evenek és Krissynek, hogy segítsenek, tanácstalan vagyok. Ezután lehunytam a szememet és hamarosan el is aludtam. 

Vajon hogy dönt Jess és mi lesz a turnén? Lehet, hogy Jess tényleg szerelmes? Lehet, hogy Harry is érez valamit a kalandozáson kívül? És vajon igazat mondott a srác, mikor azt mondta, hogy Caroline csak egy gyerekkori barát? A következő részből megtudhatjátok!

Ez a rész egy picit uncsira sikeredett, de próbálom összeszedni magam. Kérlek írjátok meg, hogy mit gondoltok a részről és terjesszétek a blogot. 3 hozzászólás után jön a következő rész, amiben már a turné is elkezdődik. :) Love you guys :)) xxx 

Kövessetek Twitteren: @iloovecherlloyd és itt megtudhattok több érdekességet is és osszátoka  blogot!! Köszi, puszi :) Luv.luv.

 

 

Szép volt, jó volt, de elég volt?

Szép volt, jó volt, de elég volt?

Köszönöm mindenkinek, aki itt vagy Twitteren írt kritikákat, átgondoltam és most egy picit bár visszafogok a tempón, de próbálok érdekes maradni, ti pedig legyetek szívesek hozzászólásokat írni, hisz ez csak az első blogom és még nem igazán tudom, hogy kell ezt csinálni, de igyekszem :) Szeretlek titeket!! 

                   Mikor kinyitottam a szememet, az olyan volt, mintha az álomból a valóságba csöppentem volna vissza. Eszembe jutottak a szüleim, az, hogy mit várnak el tőlem és, hogy nem forgathat fel mindent egy kis kaland. Úgy döntöttem, hogy fel kell ébrednem és nincs értelme ezt tovább csinálni. Harry úgyis megkaphat akárkit, nálam sokkal jobbakat is és különben is, biztos, hogy az ő szándékai sem komolyak, hiszen, mint mondta, neki állandóan tetszik valami. Szép volt, jó volt, de elég is volt. Zártam le magamban a gondolatmenetemet. Írtam egy SMS-t az egyetemista bátyámnak Davidnek, hogy találkoznunk kell, hiszen hiába vannak a legjobb barátnőim, igazán mindent csak a testvéremnek tudok elmondani. Ő sokkal okosabb és szélesebb látókörű, mint én. Majd ő észhez térít. Dave hamarosan küldte is a választ, hogy még ma este hazajön és megbeszélünk mindent, addig is legyek jól. 
-Oké.- sóhajtottam, majd a slusszkulcsot elfordítottam és az otthonunk felé vettem az irányt. Nagyon szeretek vezetni, mert ilyenkor erősebbnek érzem magam mindenkinél, valahogy összetörhetetlennek és magabiztosnak tűnik minden így. 
                       

******

Hazaérkezve a laptopommal együtt kivonultam a kertünkbe és lefeküdtem a fűbe. Mikor kislány voltam mindig ezt csináltam, ha valamit át kellett gondolnom, vagy ha olyankor kellett edzésre mennem, amikor nem akartam. Bekapcsoltam a kedvenc zenéimet, majd mély álomba merültem. Egész pici korom óta van egy visszatérő álmom, az, hogy a próbateremben táncolok, készülök az akadémiai felvételimre, a lehető legmerészebb koreográfiát találtam ki, amivel tudtam, hogy hatalmas sikert fogok aratni, majd jön egy gyönyörű alak, halkan a nevemet súgja. Tánc közben kinézek oldalra, meg akarom nézni, hogy ki az, akinek ennyire közeli, kedves és érzelmes a hangja, de amikor meglátnám az arcát rosszul lépek és a lábam eltörik. Ennél a pillanatnál mindig felébredek és ez most sem volt másként. David vár ott ült mellettem a fűben, nem tudtam mióta alhattam már, de már egészen besötétedett, szóval több órán át tarthatott ez az aprócska fantáziakép. Mikor kinyitottam a szemem David megszólalt:

-Már megint AZ az álom Jessy?-kérdezte érdeklődve, mire én csak bólintottam egyet.- Tudod Jessy sose tudhatjuk, hogy mikor mire hív minket a sors. Ismersz és tudod, hogy mindig a saját fejem után mentem. Nem azt tettem, amit anyuék elvártak tőlem, hanem azt amihez kedvem volt, amire a szívem vezetett, hiszen az tudja egyedül, hogy mi kell nekünk. És nézd meg hol tartok, a Cambridgen tanulok történelmet, anyuék büszkék rám, és nem csak kötelességből csinálok  mindent.-mondta a bátyám.

                Mindig elgondolkozom, hogy hogyan lehet az, hogy mindig pontosan tudja, egy rezdülésemből, hogy mi a gondom. Pont ezért szeretek vele lenni. Mindig tudja, hogy mire van szükségem és mindig mellettem áll. Annyira szeretem. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle.

- Tudod, hogy én nem hiszek a szerelembe, végképp nem ebben a pillangók a gyomorban dologban, sose szeretek bele a tömeg sztárocskákba és még nem is volt barátom.-kezdtem.- De most mégis érzek valamit, ráadásul egy olyan fiú után, aki után minden fiatal epekedik. Nem tudom mi történt velem. Egyszerűen megbabonáz a szeme, a mosolya, az arca gödröcskéi, minden. Tudod, ő az a fiú a One Directionből, akiről beszéltem neked, aki miatt elrontottam egy lépésemet, ami velem nagyon ritka.- Dave bólintott én pedig egy sóhajtás után folytattam.- Ma kávéztunk és megismerkedtünk egy picit és még jobban megtetszett. Pont olyan, amilyennek képzeltem, de mégis más. A végén annyira, de annyira meg akartam csókolni és mikor ő lépett az ügy érdekében elrántottam az arcomat és csak az arcomra és a homlokomra adott egy puszit, de ez belülről majdnem felrobbantott. Majd csak úgy elment, megint, mintha csak azt akarná. Tuti, hogy csak ki akarja használnia  lányokat.-hadartam el inkább magamat győzködve, mintsem Davidet.

-Tudod Jess mit gondolok, hogyha ez a fiú, legyen akármilyen híres is nem akar téged, akkor bolond, hisz gyönyörű vagy.-mondta Dave, mire én mérgesen sóhajtottam egyet, hiszen ki nem állhattam, ha valaki a külsőmet dicsérgeti.- De szerintem ezt a kapcsolatot te alapból elítéled magadban, ezért keresel kifogásokat állandóan és ezért bújsz el a tánc mögé. Előbb utóbb úgyis szerelmes leszel és akkor meglátod, hogy mennyire másodlagos az értelem az érzelmeiddel szemben.-mondta a távolba merengve David.

-Lehet, hogy igazad van. Átgondolom még a dolgokat és majd meglátom mi lesz, de jobbnak látom még nem siettetni semmit. Lesz, ahogy lesz.

                            Ezután összeszedtem a gépemet és bementem a szobámba, mert bátyusnak is vissza kellett mennie a koleszba. Miután megfürödtem és felvettem a pizsamámat befeküdtem a szobámba, elővettem a laptopot és megnéztem a Twittert, Ekkor egy olyan dolog ragadta meg a pillantásomat, ami lesokkolt. Harry egy bizonyos Carolinnak írt, hogy nagyon jó volt vele a délutánja és feltöltött egy közös képet is vele.

Csak bámultam a virág mintás tapétámat és a lélegzetem is elállt. Rájöttem, hogy nem sok értelme volt gondolkozni azon, hogy mi is a jó döntés. A szerelem nem nekem való, bezzeg a tánc az igen, ki tudom fejezni magam,a dühöm és mindent mást. Lecsaptam a laptop tetejét és belevágtam magam az ágyamba, semmire sem vágytam jobban jelen pillanatban, mint egy hatalmas alvásra és arra, hogy elfelejtsen minden létező sztárocskát a fejemből.


Vajon ki ez a bizonyos Caroline, talán Harry barátnője? Meddig tart Jess döntése és az szerelem tényleg nem volna neki való?? A következő részből megtudhatjátok :) xxxx

Írjátok meg, hogy hogy tetszett a rész, sokat jelentene. Ha érdekel titeket hamarosan felrakoma  következő részt is. Na csók :)

Álom vagy valóság?

Álom vagy valóság

Ebben a részben vége a találgatásnak, Jess lassan kezd rájönni, hogy mit érez és azt is megtudhatjuk, hogy Harry érez e valamit, vagy legalább tetszik e neki a csaj. Remélem végre egy igazán jót tudok írni és remélem végre csatlakozik még hozzánk pár olvasó. Köszi mindenkinek,a ki eddig olvasott és most már ígérhetek izgalmakat is . Naa csók! 

                    Boldogan, de izgatottan keltem fel az ágyból az ablakon besugárzó napsugarak kísértében.  Gyönyörű álmom volt és már nagyon készültem a mai napra. Izgultam és kíváncsi voltam, hogy mit akarhat mondani Harry és reméltem, hogy ma végre megtudom, hogy mit érzek én és, talán azt is, hogy ő érez e valamit. A kedvenc bézsszínű fodros toppomat vettem fel, barna ülepes nadrággal illetve egy citromsárga magas szárú Converse tornacsukát. Mogyoróbarna hajamat a vállamra engedtem és lementem megenni a szokásos reggeli müzlimet, aztán mentem a kávémért, majd az edzőterem felé vettem az irányt, ami előtt egy gyönyörű fekete BMW állt.  
                     Bementem, átöltöztem az edzőcuccomra és belevetettem magam az edzésbe. Szívvel lélekkel táncoltam és megpróbáltam a lehető legtökéletesebben mozogni, mivel Harry, Zayn és Louis végignézte az edzést. Nagyon rendesek voltak és lazák. Mi pedig próbáltunk a lehető legtermészetesebben viselkedni, ami látszólag tetszett nekik. Krissy a szünetben odajött hozzá hatalmas mosollyal az arcán:
- Ennek a pasinak tuti teszel, állandóan azzal a féloldalas szexi mosolyával néz téged.-mondta.- De szerinted én jól nézek ki? Láttad, hogy Zayn szemezett velem? Annyira gyönyörűek és tökéletesek. Alig várom azt az egy hónapot velük.-hadarta Krissy,  miközben én még az első mondatán mosolyogtam, mivel én is észrevettem, hogy figyel a srác.
                         Az edzés folytatódott, majd vége lett. Csináltunk pár levezető gyakorlatot, majd a fiúk és Cheryl félrevonultak. Tíz perc múlva Harry belépett az ajtón és mosolyogva közeledett felém. A szívem 10000-rel vert, próbáltam mosolyogni és természetes lenni, de nem bírtam viselkedni a közelében.
-Szia Jessica.-mondta.- Akkor kijönnél velem pár percre, ha van rá időd?-kérdezte. Biztos voltam benne, hogy ő is tisztán hallja a szívverésem, hisz annyira dobogott a kis ketyegőm, mint még soha.
-Khhmm..öö... hát persze, menjünk.-mondtam tetetett természetességgel.

*******

 

                        Kimentünk a terem elé, majd abban egyeztünk meg, hogy átmegyünk a Starbucksbe, csak még bementem gyorsan átöltözni és rendbe tenni magamat. Gyorsan lecsekkoltam a sminkemet és felfrissítettem azt. Nem is nagyon értettem, hogy miért jöttek az edzésre is, hiszen csak azt beszéltük meg, hogy 4kor a kávézóban lesz a találka, de ő hamarabb is itt volt, amit őszintén szólva nem bántam. Kimentem az öltözőből és a szívem túlzott dobogása mellett a fiú felé vettem az irányt. 
                         Mikor megérkeztünk gyorsan rendeltünk, majd leültünk. Harry még gyorsan kiosztott pár autó grammot és csinált pár fotót, majd rám szegezte a tekintetét.
-Szóval, Jessica.-kezdte.- Nagyon örülök, hogy együtt dolgozhatunk és arra gondoltam, hogy ah van kedved esetleg az közös munka előtt összeismerkedhetnek, persze csak ha nem bánod.- mondta édes mosolyával.
-Először is, szólíts csak Jessnek, minden barátom így nevez.-mondtam neki még mindig zavarban, de végig a szemébe nézve.- És persze, nagyon örülnék neki, ha megismerkedhetnénk.
-Szuper Jess.-válaszolta Harry.-Akkor mesélj magadról.-mondta és mélyen a szemembe nézett.
                       Szinte elvesztem szemeiben, a lehető leggyönyörűbb smaragdzöld szempár a világon. Próbáltam magabiztosan beszélni, mer tnem akartam azt éreztetni vele, amit érzek és főleg nem akartam, hogy azt higgye, hogy engem Harry a One Directionből érdekel, hanem én Harry Stylest akartam megismerni.
-Nos, hát 17 éves vagyok, itt születtem Londonban. Anyukám ügyvéd, apukám orvos, egészen jóban vagyunk, de nem sokat találkozunk, mert rengeteget dolgoznak, hogy nekem és a bátyámnak, Davenek, akit imádok megteremtsenek minden szükséges dolgot. 6 éves korom óta táncolok és szeretnék majd hivatásos táncos lenni. Nagyon szeretek zenét hallgatni, és egyetlen dolognak, a táncnak élek. Nem hiszek a szerelemben és még sosem tetszett senki.-eddig tettem hozzá magamban.- Nem szeretem a hazug embereket és a kétszínűséget v agy a feltűnési viszketegséget, elítélem az önkéntes sztárjelölteket és imádom a pizzát és a csokit minden mennyiségben.Ja és nagyon félek a bohócoktól.-Harry nevetett
-Aha, hát nem hiszel a szerelemben mi? Hát tudod mit, én hiszek, aza  típus vagyok, aki egy mosolytól bele tud szeretni egy lányban és állandóan tetszik valaki. Harry Styles vagyok, 18 éves, Cheshireben születtem, egy angol fiúbandának a tagja vagyok, a One Directionnek, nem tudom, hogy ismered e.- mondta kacsintva.- Nem szeretem, ha valaki nem az akinek mutatja magát, és én sem bírom a hazug embereket. Szeretem, ha valaki magamért szeret nem azért, amit elértem az életben. És van egy nagyon rossz szokásom. Mindig meztelenkedek.-mondta rossz fiús mosollyal a szája szélén, amivel megdobogtatta a szívem még jobban, mint általában. Eszméletlen jól áll neki ez a mosoly, egész nap el tudtam volna ezt nézni. Csak néztem a száját és néztem, egyszerűen nem tudtam levenni gyönyörű szájáról és szeméről a szememet. 
-Meg akarsz csókolni?-kérdezte Harry vigyorogva. Hát hogyne akarnám, micsoda kérdés ez
-Dehogy, viccelsz velem.-hagyta el az erőtlen mondat a számat.
-Kár.-nyugtázta ő, mire én annyira elpirultam, hogy mellettem Louis nadrágjai rózsaszínnek tűntek volna
A beszélgetés folytatódott és egyre jobban megismertük egymást, így egyre jobban megkedveltem, de szerencsére már tudtam rendesen viselkedni és már a tenyerem sem izzadt annyira, de  a gyomromban még mindig ott volt az az érzés, amit a nálam tapasztaltabbak pillangóknak neveznek. Miután elfogyasztottuk a kávénkat a táncterem felé vettünk az irányt. Harry felvette a csukjáját és egy pilóta napszemüveget, ami nagyon jól állt neki.
-Tudod mi a másik szokásom?-kérdezte Harry szemöldökét felhúzva egyenesen a szemembe nézve, amikor odaértünk a táncsuli előtti parkolóba
-Mi lenne az?- kérdeztem, miközben Harry pár lépéssel közelebb lépett hozzám és a kocsimhoz,a mihez támaszkodtam.
-az első randit mindig csókkal zárom.-mondta, fejét lehajtotta és még egy lépéssel közelebb lépett hozzám, alig fél méter volt köztünk. A szívem eszméletlen gyorsasággal vert, nagyon reméltem, hogy megcsókol, de valahogy mégsem akartam, mert elég sok rossz pletykát hallottam róla már. A szemüvegét levette, smaragdzöld szemeivel egyenesen égszínkék szemeimbe nézett, nem bírtam levenni róla a szemem. Harry csak közeledett és közeledett,majd mikor megcsókolt volna én elhúztam a számat és csak egy arcra puszi lett belőle. Harry mosolygott, megölelt és egy puszit adott a homlokomra, ami miatt éppen szívrohamot is kaphattam volna. Alig álltam a lábamon. Erre Harry megfordult és így szólt:
-Majd találkozunk Jess, élveztem a mai napot, remélem lesz folytatást.- mondta, amire én csak annyit tudtam mondani, hogy:
-Oké, szia.-majd beszálltam a kocsimba és a pénztárcámban kerestem egy nyugtatót, mert azt hittem, hogy most fog összeomlania  vérkeringésem túlzott szívműködés miatt.

  



Jessyn győz a tánc szerelme vagy belemegy egy lehet, hogy csak kalandba Harryval? A következő részekből megtudhatjátok, amennyiben tetszik vagy van véleményeteka  sztoriról kérlek titeket, hogy írjatok megjegyzést és még mindig csak 1 rendszeres olvasóm van, akinek ezúton is szeretném ezt megköszönni.
   

 

 

Várt váratlan

Várt váratlan 

Ebben a részben végre történik valami és a szereplők bemutatása után rátérek a történtekre. Kérek mindenkit, hogy ha olvassa és valami véleménye van a sztoriról akár rossz, akár jó, írja le kulturáltan, nyugodtan hagyhattok építő kritikákat, hisz még új vagyok a blogozásban. A következő rész 3 rendszeres olvasó után jön. Kérlek terjesszétek az oldalt és okozzatok meglepetéseket. Ha van valami ötletetek írjátok. Szeretlek titeket:) 

 
            A hírnek nagyon örültem, de egyben a bennem levő furcsa érzés a tetőfokára hágott. A barátnőimnek elmondtam végül, hogy mit érzek és jót mosolyogtam rajta, hiszen sosem voltam az a típusú csaj, akinek csak úgy ismeretlenül megtetszik egy fiú, főleg nem a sztárok világában. Furcsa, hogy még alig beszéltem vele, szinte semmit sem tudok róla és mégis annyira meg akarom ismerni. Nem azért, mert ő az a srác abból a bandából, hanem mert egyszerűen megfogott a zöld szeme és megbabonázott a mosolya.
-Szerintem egy tök jó esély lesz arra, hogy megismerkedjetek a turné.- mondta Krissy, aki tényleg mindig tudja, hogy mit kell mondania.- De vigyáznod kell vele, hiszen Mr. Styles nagy csajozógép hírében áll.-tette hozzá.
            Igaza volt, nem sok mindent hallottam eddig róla, csak annyit, hogy nagyon falja a lányokat. De még korai arról áradozni, hogy mi lesz, mert nem is hiszem, hogy szimpatikus vagyok neki, hiszen még csak nem is követ Twitteren sem. Csak a képzeletem gonosz kis játéka létezik.

******

2 hét múlva

                 Gőzerővel készülődtünk a fellépésekre, hiszen mégiscsak egy One Direction turné áll előttünk, egyre jobban figyeltem a táncra és mivel már elég régen láttam Harryt nem is nagyon gondoltam már rá. Reménykedtem, hogy elmúlik ez az érzés. 

                  Egy keddi este mentem haza a próbateremből, bekapcsoltam zuhanyzás előtt a laptopomat és felnéztem Twitterre. Krissyék írogattak nekem és a csapat többi tagja, az előkészületekkel kapcsolatban. Megnéztem z újabb követőimet és ami ezután jött egyszerűen nem engedett levegőt venni. A szívem hevesebben kezdett verni és nagyon nagy boldogság fogott el, a gyomrom ugrált. Harry a követőim között volt. Írt egy személyes üzenetet is, amiben ennyi állt. 

"Remélem sikerült újra zavarba hoznom téged.... :D "

                     Elhihetitek, hogy köpni, nyelni nem tudtam, egyszerűen lüktetett bennem minden. Eszméletlenül boldog lettem. Lehet, hogy nem értettem félre azt a sok mosolygást és a dicséreteket?

Visszaírtam neki egy mosolygós fejet és, hogy várom a közös munkát, mire ő később azt írta, hogy 

 "Jó lenne találkozni hamarabb, hogy tudod, átbeszéljük a turné körüli dolgokat, a holnap 4 megfelel? "

A szívem turbó fokozatra kapcsolt és írtam neki, hogy jó és jöjjön a próbaterembe 4re. Az ujjaim remegtek a boldogságtól és reméltem, hogy nem fogok megint zavarba jönni tőle és igyekezni fogok, hogy nem is legyek vele bunkó, hogy megint ott hagyjon, mert elijesztem magamtól. Eddig akárhány fiú próbált felém közeledni mindig ez történt. Sose mertem magamhoz igazán közel engedni senkit, mert féltem a csalódástól és nem gondoltam vagyis inkább nem akartam, hogy a táncon kívül valaki vagy valami fontos legyen nekem. Talán itt az ideje kitörni ebből? Talán el kellene kezdeni valamit?

                     Kétségek gyötörtek, nem is tudtam, hogy mit akarok igazából és csak reméltem, hogy nem képzelek többet a dolog mögé, mint ami valójában van. Behunytam a szemem és csak arra tudtam gondolni, hogy megéri e valaha is feladni az eredeti tervet a bizonytalanért.

Vajon Jess érzései viszonzásra találnak vagy csak munkakapcsolat lesz az egészből? Vajon a táncot választja vagy képes lesz valami mást is érezni valaha? Karrier vagy szerelem? Valóság vagy képzelet? Ti mit gondoltok? Ha tetszik vagy valami észrevételed van kérlek hagyj kommentet, remélem, hogy én is tanulhatok majd az építő kritikáitokból és váljatok rendszeres olvasóvá. Szeretlek titeket ! xx

  

Mi ez az érzés a gyomromban?

Érzelmek

Ez a rész egy kicsit Jess gondolatairól fog szólni és arról, hogy hogyan vívódik magában és, hogy végül sikerül e elfelejtenie ezt az érzést és újra a táncnak átadnia magát. Majd meglátjuk, hogy mire megyünk egy olyan lánnyal, aki nem hisz a szerelemben. Ezt a részt egy pizsama-party is kísérni fogja, ahol végre megismerhetjük Jessy barátait is valamint egy váratlan találkozás. Ha tetszik és van értelme továbbírni szerintetek, akkor hagyjatok kommentet, mert csak akkor jön 4. rész. 

  

        .....Jess érdeklődéssel néztem meg az új követőimet, de az álom, ma nem vált valósággá, sehol egy One Direction követő. Mit is vártam? És különben is én nem lehetek csak így zavarna egy fiútól. Nekem másra kell koncentrálnom, először elvégzem a sulit, majd egy táncakadémiára megyek tovább, tiszta sor. Majd kikapcsoltam a laptopomat, vettem egy frissítő zuhanyt és a hívogató ágyam felé vettem az irányt és pár perc gondolkodás után már mély álomban találtam magam.

*****    

           Napfény szűrődött be a rózsaszín függönyön és egyenesen a baldachinos ágyra vetődött, ahol aludtam, majd megszólalt az ébresztőórám is, amit kedvetlenül nyomtam ki, majd felvettem kedvenc szobapapucsomat, megmosakodtam,felkötöttem kontyba mogyoróbarna hajamat és lementem megenni a reggeli müzlimet. Bepakoltam a sulis cuccomat és a suli felé vettem az irányt, de előtte még bementem a szokásos Starbucks kávémért. A suli elég unalmasan telt, Krissy és Eve társaságában megbeszéltük a dolgokat, kérdeztek, hogy mi volt az a beszélgetés Harryval és, amikor nem mondtam semmit a lányok rögtön levágták, hogy valami gáz van és a mai estére egy pizsama-partyt terveztek be, amihez bár nem volt sok kedvem, mégis igent mondtam, hogy legalább kibeszélhessem magam és reméltem, hogy elmúlik ez az érzés a gyomromból

******

Krissy és Eve társaságában mindig repül az idő és ez most sem volt másként. Nagyon jól éreztük magunkat, rendeltünk pizzát és jó sok csokit ettünk valamint Krissy anyukája sütött muffinokat. Jó volt egy kicsit lazítani a sok edzés után és teljesen felszabadultam. Aztán este a lányok komolyabb dolgokra terelték a szót
 -Jess, akkor most igazából mondd meg légy szíves, hogy mi  ez a titkolózás Harryval kapcsolatban és főleg mi ez a szomorúság?- kérdezte Eve, aki mindig pontosan tudja, hogy mit kell kérdezni tőlem és mindig a fájós pontokra nyúl.
-Hát tudod, amikor elrontottam a koreográfiát az miatta volt, valahogy zavarba jöttem a mosolyától, nem is értem miért, még sose történt pedig ilyen velem azelőtt.-hadartam el.- Aztán tegnap beszélgettünk pár percig a plázában és végig ugrált a gyomrom. Nem tudom, hogy mi lehet ez az érzés. Mindig csak arra várok, hogy hátha ma követ twitteren, de semmi és semmi.
-Jaaaaaj, szívecském,- szólalt meg Krissy.- ez egyszerű. Tetszik neked az a fiú. Ez teljesen normális a  mi korunkban. Csak te meg annyira butus vagy, hogy nem veszed észre a nyilvánvaló dolgokat. Az a srác flörtölt veled. Nagy nőcsábász, ez tény.
-Dehogy tetszik, nekem sose tetszett senki, főleg nem egy kis sztárocskába leszek szerelmes, ez hülyeség.- mondtam sértődötten, majd dühösen a  fal felé fordultam és próbáltam alvást tettetni.
Még hallottam a lányok kuncogását és talán tényleg igazuk volt. Lehet, hogy egy picit tényleg tetszik, de ez most mit számít

*******

Másnap reggel gyorsan összepakoltunk és az edzőterem felé vettük az irányt. Beléptünk és az edzőteremben Cheryl társaságában ott ült Zayn Malik és Harry is. 

- Sziasztok csajok, a fiúk egy fontos bejelentéssel jöttek, valamint gratulálni akarnak a teljesítményetekhez.-mondta mosolyogva.

- Helló lányok.-szólalt meg Zayn féloldalas mosollyal, ami nagy üdvrivalgás fogadott.- Azért jöttünk, mert nagyon fantasztikusnak találtuk a  teljesítményeteket, tényleg nagyon tehetségesek vagytok és a  menedzserünk beleegyezésével úgy döntöttünk, hogy 3 lányt magunkkal vinnénk az amerikai koncertsorozatunkra, ezért Cheryl összeírta a 3 legjobbat és szülő beleegyezés fejében velünk jöhetnétek 1 hónapra.- fejezte be mondandóját széles mosollyal.

A teremben nyüzsgés támadt és mi is nagyon izgatottak lettünk. Ez nagy lehetőség lenne a  kiugrásra és a felvételi lapokon is nagyon jól mutatna. Harry felállt és ő folytatta Zayn gondolatmenetét.

-Tehát hosszas tanakodás után Cheryllel úgy döntöttünk, hogy Jessica Smitht, Evelyn Wagnert és Kristina Blacket visszük magunkkal.-mondta és rám mosolygott, mire a  lányok megfogták a  kezemet és boldogan és izgatottan felsikítottunk. A fiúk csak nevettek és ránk kacsintottak.

Az amúgy is felhevült bensőm most már teljesen ugrált és el kellett ismernem. Lehet, hogy nagyon tetszik a srác.

Nemsokára jön a  következő fejezet, ez egy kicsit uncsi lett, de ezután felpörgetem az eseményeket, ha tetszett légyszi kommenteljetek és osszátok meg az oldalt, hívjatok olvasókat. xxxx

 

 

 

             

 

Részletek

Részletek

Az előző részben egy kicsit a dolgok közepébe csaptam, és nem igazán ismertétek meg a főszereplőmet Jess-t. Az első részt nem akartam unalmasra és a történet vázát fel akartam építeni, de ebben az részben kissé visszaveszem a  tempót és jobban megismerhetitek az szereplőimet, szóval bocsi, de ez egy kicsit uncsi lesz. Légyszi, ha tetszik írjatok megjegyzést, hogy tudjam, hogy úgy úton kezdtem e el járni.

           A nevem Jessica Smith, 17 éves vagyok és Londonban lakom. A családommal elég közeli a viszonyunk, de legjobban mégis a bátyámmal, David-del jövök ki. Ő mindig mellettem áll, megvéd és mindent meg tudok vele beszélni. Anyukám és apukám sokat dolgoznak, hogy jó körülményeket teremtsenek meg nekünk és, hogy mindent megkapjunk, amire szükségünk van, sőt még többet is. Nagyon vigyáznak rám, én vagyok a család hercegnője. Apukám orvos, anyukám pedig ügyvéd egy londoni ügynökségnél. Engem 6 éves koromban beírattak egy tánciskolában, ahol ma már én vagyok az egyik legkiemelkedőbb táncos és már a legkisebbeknek órákat is adhatok, ami nagyon inspirál engem és örülök, hogy így kiélhetem a kreativitásomat. Bennem minden a zenéé, az egész életem erről szól és mindig megy valamilyen zene a fejemben, az IPad-am nélkül nem is megyek sehová. Szeretem a One Direction-t és Cher Lloyd zenéét, de nem vagyok az a tipikus rajongó típus. Az a típusú ember vagyok, aki nem nagyon hisz a  szerelemeben és még annyira sosem tetszett senki, egyedül a táncnak élek. Részben kötelességből, részben mert ez az életem. Az iskolában és a táncsuliban általában a középpontban vagyok, de én nem nagyon szeretek feltűnősködni. Mindig csak magamat adom. Legjobb barátnőim Krissy és Eve, őket gyerekkorom óta ismerem, együtt kezdtük el a táncolást és egy suliba is járunk, a szüleink is nagyon jóban vannak. Annak ellenére, hogy vannak lány barátaim is én mindig a fiúkkal jöttem ki jobban gondolom már a bátyám miatt is. Nagyon sok fiú vesz körül és én mindegyikre csak haverként tekintek és éppen ezért hiszek a fiú lány barátságban, de kapcsolatot senkivel se tudnám elképzelni. Anyuék mindig azt mondják, hogy éppen ezért leszek nagyon szerelmes, ha majd jön a nagy ő és ők bíznak benne, hogy az a személy minél később fog jönni, mert mindig csak védenének.

            Ennyit körülbelül a bemutatkozásról és most térjünk vissza a félbemaradt sztorira. Szóval másnap reggel fejfájással ébredtem és még mindig össze voltam kuszálódva, de elkezdtem a reggeli rutint. Mosakodás közben belenéztem a tükörbe és megláttam elaludt hajamat és arcomat, de nem érdekelt, lementem a  földszintre és gyorsan megreggeliztem, majd sminkeltem és felöltöztem. Valamennyivel szebb arccal indultam most már kocsival a Stabucks majd a próbaterem felé vettem az irányt, leparkoltam és mentem átöltözni. Mikor bementem a próbateremben a többiek már ott voltam, késtem, pedig nem szoktam. Szerencsére Cheryl nem volt bent, így nem kaptam még egy adag szidást összeszedetlenségem miatt. A próba egész jól ment és nagyon sokat haladtunk előre a táncokban. Szerencsére sikerült nagyjából kiverni Harry előző megjelenését és rám gyakorolt hatását a fejemből és minden rendben ment.

            Nagyon gyorsan eltelt a bemutatóig hátralevő két hét és mindenki nagy izgalommal várta a nagy napot, mikor találkozik kedvenceivel. Én is vártam,  de főként az előadás miatt izgultam. Mikor lementek a koreográfiáink nagyon boldog voltam, hisz minden tökéletesen alakult, ahogy elvárták tőlem. Meghajlás után láttam meg először a nap folyamán a One Directiont. Meg kellett állapítanom, hogy egészen jól néznek ki és elég lazák is voltak. Harry a színpad mellett tapsolt és gratulált az előadásért. Végignéztük a fellépést és nagyon tetszett. A végén csináltunk egy közös fotót és legnagyobb meglepetésemre Harry félrehívott a többiektől.

-Csak gratulálni szerettem volna, mindenkit lesöpörtél a színpadról.-mondtam és elismerően mosolygott, ami érdekes bizsergő hatást gerjesztett a hasamban.

-Köszönöm, de ti sem panaszkodhattok.-mondtam kissé remegő bensővel, majd próbáltam egy természetesnek ható mosolyt magamra erőltetni, ami szerintem szánalmas vigyorgássá csapott át. A fiú érzékelhette zavaromat, mert így szólt:

-Megint zavarba hoztalak mi? Miattam viselkedsz így mi?- kérdezte nevetve. Nem tudtam mit válaszolni, ezért tagadtam,a mi nem is tagadás volt, jhiszen én sose jövök zavarba egy sráctól sem, legyen az akár a szomszéd kertész, akár Harry Styles.

-Dehogyis, most hülyéskedsz velem? Egyáltalán nem jövök zavarba tőled.-hadartam el és konokul a szemébe néztem. De ő csak mosolygott és reméltem, hogy nem lát át rajtam.

-Hát, akkor egy élmény volt hölgyem.-mondta és a srácok felé vette az irányt, ami egy kicsit megnyugtatott, de a belső bizsergés valami miatt nem enyhült. De egyben mérges is voltam magamra, amiért a butaságom miatt abbamaradt a beszélgetés, hiszen mégiscsak éreztem valami különlegeset. 

Hazamentem, leültem a gépemhez és megnéztem a Twitteremet és reménykedtem, hogy Harry követni fog, nem tudom miért, de annyira jól esett volna, ha követ és nem értettem miért. Reménykedve meredtem a képernyőre. És növekedett a követőim száma...

 

Mi lehet ez az érzés Jess gyomrában? Harry vajon követni fogja a lányt és talán a lány kedveli Harryt? A lány, aki nem ismeri a szerelmet és csak a táncnak él....