Bummmmm.

Bummmmm...

Először is bocsánatot kérek azért, mert ilyen soká hoztam az új részt, csak az év végi hajtásban nem annyira adódik mostanában időm írni. Másodjára, woooowww... a blogon már több,mint 8500 látogató volt és 43 rendszeres olvasónál jár, szóval nagyon köszönök mindent nektek. Ez nélkületek nem sikerült volna. Itt is van a következő rész, kiérdemeltétek! És most már tényleg igyekszem minél hamarabb hozni a részeket, hiszen pár nap és VAKÁCIÓ!!

 

Csak néztük egymást és olyan csalódottságot láttam az arcán, ami elkeserített, hiszen én nem akartam őt megbántani és most, hogy csak egy karnyújtásnyira voltam attól, hogy elveszítsem, akkor jöttem rá, hogy mennyire szeretem és mennyire fontos nekem. Harry hirtelen szólásra nyitotta a száját és ezt suttogta:
-Csókolj meg, kérlek!
-Mi van? Te hallottad vagy felfogtad,hogy mit mondtam?-csattantam fel.
-J, ennyit kértem, hogy csókolj meg. Valamit muszáj megtudnom!-mondta még mindig ugyanolyan halk hangon. Nem tudtam mit akart és nem is értettem, de megtettem, amit kért. Beleadtam szívem, lelkem, mert lehet, hogy ez az utolsó csókom vele az életben, könnyen meglehet, hogy elveszítem ezután. Szenvedéllyel húzott magához és szenvedélyes csókba fonódtunk össze. Nem tudom meddig tarthatott ajkunk játéka, de az idő és a tér megszűnt körülöttünk, aztán egyszer csak Harry elengedte a derekamat, majd lassan eltolt magától, de a kezemet megfogta. Mélyen a szemembe nézett, végigsimított az arcomon, nekem pedig egy könnycsepp csordult végig az arcomon.
-Tudod mi a baj?-kérdezte, mire én felrázással jeleztem felé, hogy nem.- Csak annyi,hogy túlzottan szeretlek ahhoz, hogy elengedjelek. De jobb lenne, ha most pár napig kerülnénk egymást, hogy tudod, átgondolhassuk a dolgokat!
A torkomban hatalmas gombóc nőtt, mikor ezt meghallottam és úgy éreztem, hogy kiszáll belőlem az élet. Gondoltam, hogy valami ilyesmit fog mondani, de most, hogy ki is mondta úgy éreztem, hogy teljesen összetörtem. A földre rogytam és úgy sírtam. Harry leült mellém és átkarolt.
-Jess, kérlek ne sírj, ne tedd ezt még nehezebbé, hiszen a szívemet töröd össze ezzel. Azt hiszed, nekem nem esik rosszul, hogy a legjobb barátnőmmel smároltál? Értsd már meg, hogy szükségem van pár napra, hogy átértékeljek mindent. Csak egy egy csöpp időt, kérlek.-emelte fel az arcomat. A szívem ezerrel vert, hiszen úgy éreztem, hogy minden elveszett és összetört, amim eddig volt. 
-Vigyél haza, kérlek.-mondtam szipogva.
-Rendben, gyere.-nyújtotta felém a kezét. A kocsiig kézen fogva mentünk, egyszerűen képtelen voltam őt elengedni. Szótlanul telt a hazaút, csak a zokogásomat lehetett hallani. Fájt, hogy így fogadta a dolgot, de hogyan is fogadta volna, a legjobb barátjával csókolóztam, azért ezt nem egyszerű megemészteni, még Harrynek sem.
Visszaértünk a LA-i hotelhez és lassan felmentünk a lépcsőkön, közben végig szorítottuk egymás kezét, úgy látszik ő sem kész még elengedni engem és csak remélni tudtam, hogy nem is lesz rá képes, mert ott lenne vége az életemnek. Feladtam érte mindent, elkezdtem érezni és ennek az az egy hátránya van, hogy az érző szívez megviseli, ha fájdalom éri. Azelőtt nem tudtam, milyen ha összetörsz belülről, ma már tudom és nagyon fájt. Felértünk a hotelszobámhoz, majd Harry felé fordultam és csak ennyit tudtam kimondani a gyönyörű zöld szemeibe, hogy:
-Sajnálom!-suttogtam el.
-Tudom.-felelte és egy csókot nyomott a számra.-Majd jelentkezem!-mondta és elindult vissza a saját lakosztálya felé.
Kinyitottam az ajtót, bementem a szobámba és a zuhanyzó felé vettem az irányt. Éreztem, ahogy a víz végigfolyik a testemen és közben csak sírtam és sírtam és végig csak egy emberre gondoltam, és arra, hogy mekkora hülye vagyok. Nem, hogy hálás lennék, hogy egy olyan sráccal járhatok, akit a világon bárki elfogadna, én megcsalom és kihasználom és összetöröm a szívét. Én teljesen meghibbantam. Fürdés után az ágyra rogytam és álomba sírtam magam. Álmomban megint a megszokott kép jött elém. Láttam, ahogy táncolok, a testem tökéletes harmóniában van a zenével, majd megjelenik az a gyönyörű alak és a bokám kificamodik, iszonyatosan fáj, majd felemelem a fejemet és hirtelen Zayn arcát pillantottam meg magam előtt.

********  

1 hét múlva

A depresszió teljesen maga alá temetett. Egy teljes hete nem beszéltem Harryvel, Zayn pedig nagyon furán viselkedik, alig akar hozzám szólni úgy éreztem, hogy a  szívem szakad bele ebbe az állapotba.. Eldöntöttem, hogy véget fogok ennek vetni és beszélek Zaynnel, mert mégiscsak ő a legjobb barátom vagy mi. Pont készültem odamenni hozzá, hogy ezt megmondjam neki,mikor ő állt oda elém.

-Na szia, figyelj már, nincs kedved eljönni egy gyors kávéra  közeli Starbucksbe? Szerintem lenne mit megbeszélnünk.- kérdezte széles mosollyal, ami nem tudom miért, de nagyon meglepett. elvégre egyáltalán nem számítottam arra, hogy majd ő kezdeményez beszélgetést.

-Dehogynem!-válaszoltam szintén mosollyal az arcomon.

-Király, akkor menjünk is!-felelte. Majd el is indultunk.

Leültünk a kávézóban, megrendeltem a kedvenc Frapuccinomat és ő is rendelt egyet magának..

-Na és miújság csajszi?-kérdezte

-Hát igazából sok minden, tudod nem annyira mennek jól mostanában a dolgok.-mondtam kissé lehangoltan.

- Sajnálom, komolyan és bocsánatot is kérek, mert  tudom, hogy ez részben az én hibám, mert nem tudtam viselkedni a közeledben, de igyekszem rajtad túl lenni és az utóbbi időben ezért is tartottam magam távol tőled, ,de tudod a dolgok megváltoztak.

-Igen?-kérdeztem és egy kicsit fájt amit mondott, hiszen őszintén szólva jól esett, hogy a világ egyik leghelyesebb fiúja ˇmegőrűl" tőlem.-És miben változtak?

-Hát tudod találkozgatok egy jó két hete egy lánnyal és azt hiszem, hogy kezdenek az érzéseim elmélyülni iránta, de még közel sem érzem azt, mint amikor veled vagyok, de jó irányba haladunk.- na bummmm, azt akartam, hogy Zayn legyen túl rajtam és most, hogy elértem a célom mégsem vagyok elégedett, de miért? Komolyan mondom nem értem magam.

-Nagyon örülök nektek, és hajrá.-mondtam tetetett örömmel.

-Olyan jó barát vagy!-ölelt át. Ekkor hirtelen egy villanást láttam. Nem tudtam mi lehetett az, de Zayn rögtön felkapta a fejét és egy káromkodás keretében az ajtó felé rángatott.

Szótlanul rángatott vissza a hotelhez és közben még láttunk pár villanást. Beértünk a hotelbe én pedig rögtön neki támadtam:

-Hát ez meg mi volt?- néztem rá számon kérően.

-Paparazzi.-felelte aggódva.

-Bassza meg, ezt nem hiszem el, akkor most összehoznak minket vagy mi lesz? És ha ezt Harry meglátja, jesszus, tuti elhagy.

-Maradj már csöndbe, nem fog elhagyni, beléd van zúgva, mint az állat, inkább engem fog agyonütni.-csitított a fiú, majd elővette a telefonját engem pedig a szobámba küldött, mondván, hogy majd ő elintéz mindent én hívjam Harryt. Engedelmesen fel is mentem, majd elővettema  telefonomat és felhívtam őt. Végre felvette.

-Hallo?-szólt bele.

-Szia Harry, én vagyok az Jessy, van egy kis gond, beszélnünk kéne.-hadartam el.

-Nagyszerű ötlet, én is úgyis át akartam már beszélni pár dolgot veled!-felelte.

-Oké, gyere át a szobámba, minél hamarabb.-utasítottam.

-Rendeben 10 perc és ott vagyok!-válaszolta, majd elköszöntünk és vártam, hogy megérkezzen.

*********

Iszonyat lassan telt el ez a 10 perc, aztán végre kopogást hallottam a szobám ajtaján, majd belépett Harry. A szívem versenytempót vett fel, annyira szívdöglesztően nézett ki, ennyire még sosem láttam szépnek, mint most. Rögtön a nyakába ugrottam.

-Annyira hiányoztál!-suttogtam a fülébe, mire ő csak elmosolyodott és az ágyra ültetett.

-Mond először te, hogy mi van.-nézett a szemembe érdeklődve.

-Hát annyi van, hogy ma elmentünk Zaynnel megbeszélni a  dolgokat.-kezdtem bele és Harry szemöldöke Zayn neve hallatára máris az égbe szökött és a mosoly lefagyott az arcáról.- Egy teljesen baráti beszélgetés volt, most már mindkét oldalról és a végén, tudod, mint barátok megöleltünk egymást és egy újságíró lekapott minket és Zayn szerint nem kizárt, hogy összehoznak majd minket. Azt akartam, hogy ezt tudd és ne értsd félre, mert érzek Zayn uránt és ő is találkozgat valami csajjal.-hadartam el.

-Csak ennyiről lenne szó?-kérdezte Harry, mire én bólintottam.-Rendben, hiszek neked.-felelte.-Viszont most hadd mondjak én valamit.-vett egy mély levegőt.

-Hallgatlak!-mondtam érdeklődéssel és attól féltem, hogy sejtem, hogy mit fog mondani.

-Hát az utóbbi egy hétben rengeteget gondolkodtam rajtunk, Zaynen és ezen az egész dolgon körülöttünk. És azt hiszem, hogy tisztán látom a helyzetet és igyekeztem a lehető legjobb döntést meghozni a mi és a banda szempontjából. Szerintem ez sikerült is.-mondta egyenesen a szemembe. A szívem rettentő gyorsan vert, mintha ki akart volna ugrani a helyéből, fogalmam sem volt, hogy mi fog történni, csak annyit tudtam, hogy belehalok, ha elveszítem.

-És?-kérdeztem reménykedve, hogy nem rossz hírt fogok hallani.

-Úgy döntöttem, hogy....

Harry döntését a VAKÁCIÓ első napján tudhatjátok meg, írjátok meg, hogy hogy tetszett a rész és 55 olvasó után jön majd egy Harry szemszöges rész. Írjátok meg a véleményeteket a részről, mert nagyon érdekel, minden ezzel kapcsolatos gondolat, mert kezdek kimerülni és nem tudom, hogy van e értelme folytatni a blogot!! Love you guys!! :)