Szép volt, jó volt, de elég volt?

Szép volt, jó volt, de elég volt?

Köszönöm mindenkinek, aki itt vagy Twitteren írt kritikákat, átgondoltam és most egy picit bár visszafogok a tempón, de próbálok érdekes maradni, ti pedig legyetek szívesek hozzászólásokat írni, hisz ez csak az első blogom és még nem igazán tudom, hogy kell ezt csinálni, de igyekszem :) Szeretlek titeket!! 

                   Mikor kinyitottam a szememet, az olyan volt, mintha az álomból a valóságba csöppentem volna vissza. Eszembe jutottak a szüleim, az, hogy mit várnak el tőlem és, hogy nem forgathat fel mindent egy kis kaland. Úgy döntöttem, hogy fel kell ébrednem és nincs értelme ezt tovább csinálni. Harry úgyis megkaphat akárkit, nálam sokkal jobbakat is és különben is, biztos, hogy az ő szándékai sem komolyak, hiszen, mint mondta, neki állandóan tetszik valami. Szép volt, jó volt, de elég is volt. Zártam le magamban a gondolatmenetemet. Írtam egy SMS-t az egyetemista bátyámnak Davidnek, hogy találkoznunk kell, hiszen hiába vannak a legjobb barátnőim, igazán mindent csak a testvéremnek tudok elmondani. Ő sokkal okosabb és szélesebb látókörű, mint én. Majd ő észhez térít. Dave hamarosan küldte is a választ, hogy még ma este hazajön és megbeszélünk mindent, addig is legyek jól. 
-Oké.- sóhajtottam, majd a slusszkulcsot elfordítottam és az otthonunk felé vettem az irányt. Nagyon szeretek vezetni, mert ilyenkor erősebbnek érzem magam mindenkinél, valahogy összetörhetetlennek és magabiztosnak tűnik minden így. 
                       

******

Hazaérkezve a laptopommal együtt kivonultam a kertünkbe és lefeküdtem a fűbe. Mikor kislány voltam mindig ezt csináltam, ha valamit át kellett gondolnom, vagy ha olyankor kellett edzésre mennem, amikor nem akartam. Bekapcsoltam a kedvenc zenéimet, majd mély álomba merültem. Egész pici korom óta van egy visszatérő álmom, az, hogy a próbateremben táncolok, készülök az akadémiai felvételimre, a lehető legmerészebb koreográfiát találtam ki, amivel tudtam, hogy hatalmas sikert fogok aratni, majd jön egy gyönyörű alak, halkan a nevemet súgja. Tánc közben kinézek oldalra, meg akarom nézni, hogy ki az, akinek ennyire közeli, kedves és érzelmes a hangja, de amikor meglátnám az arcát rosszul lépek és a lábam eltörik. Ennél a pillanatnál mindig felébredek és ez most sem volt másként. David vár ott ült mellettem a fűben, nem tudtam mióta alhattam már, de már egészen besötétedett, szóval több órán át tarthatott ez az aprócska fantáziakép. Mikor kinyitottam a szemem David megszólalt:

-Már megint AZ az álom Jessy?-kérdezte érdeklődve, mire én csak bólintottam egyet.- Tudod Jessy sose tudhatjuk, hogy mikor mire hív minket a sors. Ismersz és tudod, hogy mindig a saját fejem után mentem. Nem azt tettem, amit anyuék elvártak tőlem, hanem azt amihez kedvem volt, amire a szívem vezetett, hiszen az tudja egyedül, hogy mi kell nekünk. És nézd meg hol tartok, a Cambridgen tanulok történelmet, anyuék büszkék rám, és nem csak kötelességből csinálok  mindent.-mondta a bátyám.

                Mindig elgondolkozom, hogy hogyan lehet az, hogy mindig pontosan tudja, egy rezdülésemből, hogy mi a gondom. Pont ezért szeretek vele lenni. Mindig tudja, hogy mire van szükségem és mindig mellettem áll. Annyira szeretem. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle.

- Tudod, hogy én nem hiszek a szerelembe, végképp nem ebben a pillangók a gyomorban dologban, sose szeretek bele a tömeg sztárocskákba és még nem is volt barátom.-kezdtem.- De most mégis érzek valamit, ráadásul egy olyan fiú után, aki után minden fiatal epekedik. Nem tudom mi történt velem. Egyszerűen megbabonáz a szeme, a mosolya, az arca gödröcskéi, minden. Tudod, ő az a fiú a One Directionből, akiről beszéltem neked, aki miatt elrontottam egy lépésemet, ami velem nagyon ritka.- Dave bólintott én pedig egy sóhajtás után folytattam.- Ma kávéztunk és megismerkedtünk egy picit és még jobban megtetszett. Pont olyan, amilyennek képzeltem, de mégis más. A végén annyira, de annyira meg akartam csókolni és mikor ő lépett az ügy érdekében elrántottam az arcomat és csak az arcomra és a homlokomra adott egy puszit, de ez belülről majdnem felrobbantott. Majd csak úgy elment, megint, mintha csak azt akarná. Tuti, hogy csak ki akarja használnia  lányokat.-hadartam el inkább magamat győzködve, mintsem Davidet.

-Tudod Jess mit gondolok, hogyha ez a fiú, legyen akármilyen híres is nem akar téged, akkor bolond, hisz gyönyörű vagy.-mondta Dave, mire én mérgesen sóhajtottam egyet, hiszen ki nem állhattam, ha valaki a külsőmet dicsérgeti.- De szerintem ezt a kapcsolatot te alapból elítéled magadban, ezért keresel kifogásokat állandóan és ezért bújsz el a tánc mögé. Előbb utóbb úgyis szerelmes leszel és akkor meglátod, hogy mennyire másodlagos az értelem az érzelmeiddel szemben.-mondta a távolba merengve David.

-Lehet, hogy igazad van. Átgondolom még a dolgokat és majd meglátom mi lesz, de jobbnak látom még nem siettetni semmit. Lesz, ahogy lesz.

                            Ezután összeszedtem a gépemet és bementem a szobámba, mert bátyusnak is vissza kellett mennie a koleszba. Miután megfürödtem és felvettem a pizsamámat befeküdtem a szobámba, elővettem a laptopot és megnéztem a Twittert, Ekkor egy olyan dolog ragadta meg a pillantásomat, ami lesokkolt. Harry egy bizonyos Carolinnak írt, hogy nagyon jó volt vele a délutánja és feltöltött egy közös képet is vele.

Csak bámultam a virág mintás tapétámat és a lélegzetem is elállt. Rájöttem, hogy nem sok értelme volt gondolkozni azon, hogy mi is a jó döntés. A szerelem nem nekem való, bezzeg a tánc az igen, ki tudom fejezni magam,a dühöm és mindent mást. Lecsaptam a laptop tetejét és belevágtam magam az ágyamba, semmire sem vágytam jobban jelen pillanatban, mint egy hatalmas alvásra és arra, hogy elfelejtsen minden létező sztárocskát a fejemből.


Vajon ki ez a bizonyos Caroline, talán Harry barátnője? Meddig tart Jess döntése és az szerelem tényleg nem volna neki való?? A következő részből megtudhatjátok :) xxxx

Írjátok meg, hogy hogy tetszett a rész, sokat jelentene. Ha érdekel titeket hamarosan felrakoma  következő részt is. Na csók :)