Jess, nem kéne beleszeretned!

Jess, nem kéne beleszeretned!

Húúúú, nagyszerűek vagytok, köszönöm mindenkinek, aki olvassa, megosztja vagy kommenteli a blogomat. Minden észrevétel érdekel és köszönöm a biztató szavaitokat, így remélem, hogy van értelme tovább írni a történetet. Ebben a részben, mint már említettem több lesz az izgalom és, ahogy kértétek a párbeszéd is. Remélem tetszeni fog. Imádlak titeket!

Néhány órával később arra keltem fel, hogy Harry vállán alszok, ő pedig fejét az enyémre hajtotta. Biztos álmomba kerülhetett oda a fejem, mert én magamtól biztos nem mertem volna ilyen lépést tenni felé. Nem tudom miért, de gyorsan felkaptam a fejem és összehúztam magam. Ezt ő is észrevehette, mert kinyitotta a szemét és felsóhajtott.

-Jaaaj, de jót aludtam.-mondta halkan.- De nem is baj, hogy felkeltettél, hiszen úgyis hamarosan landolunk. Hogy aludtál?-kérdezte Harry fáradt mosollyal.

-Egész jól, csak nem tudom, hogy hogy került a fejem a válladra, én nem akartalak zavarni vagy ilyenek.- hadartam és nem tudom miért a szívem még mindig hevesen vert, amikor hozzámért, hozzám szólt vagy csak rám nézett. Ez lesz vajon végig? Nem fogok bírni magammal, ha ő a közelemben van. Azért ez nem annyira biztató.- Jó volt a kispárnám.- próbáltam bókolni.

-Aha, hát az enyém is nagyon jó volt. A fejecskédet pedig egyszer csak ideejtetted, amit egyáltalán nem bántam, sőt ellenkezőleg.-mondta mosolyogva és megsimogatta a vállamat.

Nagy elpirulhattam vagy csak megérezte a szívverésem ritmusát, mert megint elnevette magát.

-Annyira élvezem azt, hogy ennyire zavarba vagy tőlem. Ez nagyon édes. Tetszik!-mondta Harry, amitől ha eddig piros voltam, akkor most bordó. 

Még sokat beszélgettünk az életünkről, hogy miben változott ő mióta híres lett és, hogy igazából milyen céljai vannak, ami igazából nagyon meglepett, hiszen minél jobban megismertem annál jobban rájöttem, hogy nekem nem csak a külseje tetszik, hanem maga az, aki ő. 

-Igazából, mióta van ez a One Directin őrület a világon nem nagyon tudok az lenni, aki akarok. Sok elvárás van velem szembe támasztva, nem mondhatok azt amit szeretnék, nem tehetek meg sok mindent, ami jól esne, de mégis élvezem az egészet. Tudod csodálatos érzés, ha elfogadják a művészetedet és azt hiszem, hogy ez az, amiért az egészet van erőm végigcsinálni. Annyira jó érzés, ha tetszik az embereknek,a mit csinálok.-mondta.- De annak ellenére, hogy kívülről mindig jókedvű meg magabiztos vagyok nagyon sok sérelem ért. Főleg, mikor kisebb voltam. Csúfoltak, mert kilógtam a sorból meg ilyenek, aztán jött ez az álca, hogy állandóan csajoztam, így eltereltem a figyelmet magamról és csak jó volt, hogy mindig volt, akihez odabújni, de őszintén szólva és ezt ne mondd el senkinek, azt hiszem, hogy még úgy igazából sohasem voltam szerelmes.- fejezte be történetét, ami nem kicsit lepett meg, hiszen az ember azt hinné, hogy egy ilyen pasit, mindenki imád, pedig nem így van. 

-Teljesen meg tudlak érteni, én is a kötelezettségeimnek éltem eddig, nem is tudom igazából, hogy milyen az, ha szabadon, agyatlanul csinálsz valami hülyeséget és utána annyira felszabadult vagy, hogy szinte szárnyalsz. Igazából mindig is erre vágytam.-mondtam.- Rengeteg fiú barátom van, jobban kijövök velük, mint a lányokkal általában, hiszen nem vagyok az a tipikus túlsminkelt, miniszoknyás csili vili barbie baba, mint amit sokan elvártak tőlem. Nagyon sok sérelem ért, hiszen és mindig csak barátként tekintettem mindenkire, soha ezelőtt nem tetszett még senki és minden fiú, kivéve a tesómat Davidet előbb utóbb többet akart a barátságnál és ez nagyon fájt.

-Értem.... hát biztos vagyok benne, hogy nagyon utálhattak az osztálytársaid.- mondta Harry, amivel kicsit meglepett, hiszen egyenesen a szembe nézett és hát az eddigi beszélgetésünk alapján nem igazán ezt vártam volna tőle válaszul. Szemöldökömet felvonva kérdőn néztem vissza gyönyörű szemeibe.- Biztos mindenki utált, hisz minden fiú téged akart és fogadok, hogy csinosabb voltál bármelyiküknél.- erre mindketten nevettünk, aztán pár perces csend következett.

A csendet Harry törte meg.

-Tudod, sohasem lennék képes kihasználni téged, vagy játékként tekinteni rád. Ahhoz sokkal butábbnak kéne lenned és nem kéne ilyen jól kinézned.-  mondta miközben a kezét a combomra tette, amitől nem is kell mondanom, hogy mit éreztem.

Ebben a pillanatban szóltak a pilótafülkéből, hogy pár perc és leszállunk, így szerencsére ő is és én is másra kezdtünk el figyelni. Akárhányszor a kezünk összeért pakoláskor mosolyogva néztünk egymásra és ez minden alakalommal egyre jobban ellágyított. Nagyon megkedveltem a srácot és reméltem, hogy ő is ugyan így érez.

*****

Utazásunk első állomása New York volt, az álomvárosom. Szerintem nincs is hely alkalmasabb hely egy olyan lány számára, mint én. Vonzottak a hatalmas felhőkarcolók, a Broadway. Mindig is el akartam jutni egy Broadway előadásra és mikor 8 éves koromban apukám elhozott ide, tudtam, hogy nekem valójában ide kellett volna születnem. Nem arról van szó, hogy nem szeretem Londont, sőt imádok ott élni, de New York valami több és jobb. Az álmok megvalósulásának helye. Talán nekem is valóra válhat itt egy régi álmom, hogy szeressek és viszont legyek szeretve. A repülőtérre kijöttem az újságírók és a rajongók, tehát a fiúk pózoltak velük és aláírásokat osztogattak, majd beszálltunk egy gyönyörű fekete limuzinba, amit külön nekünk rendeltek ide. A szállodába érve Krissyvel és Evevel közös szobánkba mentünk és birtokba is vettük azonnal. Nagyon tetszett a lakosztály berendezése. Hatalmas ablakai voltak, amik a hotel gyönyörű japán kertjére nézett, valamint volt egy medence és három külön szoba a lakosztályon belül.

Berendezkedés után a fiúk átjöttek a lakosztályba és felelsz vagy merszeztünk egy kicsit unaloműzés közben. Kiderült, hogy Niallnak nagyon tetszik Eve és Louisnak pedig Krissy. Zayn megemlítette, hogy én tetszek hármunk közül legjobban, mire én egy kicsit elpirultam, hiszen mégis csak Zayn Malik dicsért meg. Később kiültem a medencéhez egy picit gondolkodni. Kivonulnia társaságból, hiszen annak ellenére, hogy minden velük töltött percet élveztem jól esett azért egy kis csönd. Pár perc múlva Harry is kijött a medencéhez és leült mellém.

-Na mi van, nem jó a buli vagy unatkozol?-kérdeztem mosolyogva.

-Nem, dehogy csak vágytam egy kis nyugira. Tudod, néha nagyon fárasztóak tudnak lenni a srácok és akkor mindig külön vonulok, de most örülök, hogy téged is itt talállak, mert már hiányoltalak bentről. Ne tűnj el csak így!- mondta tettetett szigorúsággal a hangjában.

- Parancs főnök!-válaszoltam mókásan.- Az a fura, hogy én is pont azért vonultam el, amiért te is. Egyre jobban furcsállak, egyáltalán nem olyan vagy, mint amilyennek leírnak.

- Mert milyennek írnak le?

- Hát egy szívtelen nőcsábásznak, aki csak viccelődni tud, de én tudom, hogy te nem ilyen vagy. Sokkal jobb vagy annál és pont ezért érzek így, ahogy érzek.

-Mert hogy érzel?- kérdezte mosolyogva

- Háááát, hogy is mondjam csak, nem éppen utállak, sőt eléggé megkedveltelek.-mondtam, egy picit zavarba és ezért elkezdtem a víz felszínét a lábammal kavargatni.

- Na az szuper, hiszen én is így érzek. Te nem csak szép vagy, hanem vannak önálló gondolataid, vicces vagy, megértő és aranyos, főleg, amikor zavarban vagy. Mint például most is. Ajjj..... azt hiszem, hogy ezt sohasem fogom megunni.

Szavaira zavarom még jobban fokozódott. Aztán hirtelen ötletből, hogy oldjam a feszültségemet belelöktem Harry a medencébe.

- Óóóóóóó, hát itt tartunk, gyere csak be szépen te is!- szólított fel ő, de mivel én tiltakoztam belerántott a vízbe. Nagyon jól éreztem magam vele. Mindig meg tud nevettetni és annyira kedves. 

Harry felém úszott, majd mikor már csak kb. 20 centi volt közöttünk megállt. Kezét a derekamra tette és ezt kérdezte:

-Csak annyit mondj meg, meg tudsz bennem bízni, elhiszed, hogy nem váglak át?- kérdezte és közben gyönyörű smaragdzöld szemével mélyen a szembe nézett. A szívem százezerrel vert. Azt hittem, hogy menten kiugrik a helyéről. 

Ha ez egy szép álom csupán, hát én sohasem akarok felébredni. Harry csodálatos és egyáltalán nem olyan, mint amilyennek az ember elsőre hinné. Azt éreztem, hogy meg tudok benne bízni, de ekkor a fejemben megszólalt egy hang, hogy Jess, inkább nem kéne beleszeretned, te nem ezt tervezted. A szerelem csupán a gyengék játékszere, te sem akarhatod, hogy az érzéseid bábúként irányítsanak. Jobb neked az eszedre, azaz rám hallgatnod, egyedül én tudom mi jó neked. Mindezek csak pillanatnyi árnyként borították el az eszemet. Ahogy néztem az a csodás szempárt máris elfelejtettem minden kétségemet és bólintottam, hogy igen, megbízom benned. Ezt ő szikrázó mosollyal nyugtázta, majd egy puszit lehet a számra, majd szorosan egymáshoz simultunk ő pedig a hátamat simogatta.

-Köszönöm, nem fogsz bennem csalódni, ígérem.-suttogta  fülembe és én hittem neki.

Hát ez a rész is eléggé rövidkére sikeredett, de remélem, hogy tetszett. Szerintem egy kicsit gyenge lett, de azért remélem, hogy élvezhető. A következő rész akkor jön, ha meglesz megint a 10 kommentár. ha van valami ötletetek nyugodtan írjátok le. Szívesen fogadok minden építő jellegű kritikát. Szóval ne felejtsétek 10 hozzászólás után jövök a következő résszel és nyugi, lesznek itt még bonyodalmak, izgalmak és kuszaságok a javából.