Értelem vs. érzelem

Értelem vs. érzelem 

Sziasztok. Először is masszív köszönet mindenkinek, aki biztatott, kommentelt és visszajelzést küldött. Nagyon örülök, hogyha tetszik a blog, hiszen nagyon szeretek írni és örülök, ha mások is örömüket lelik benne. Másodszor wááááááóóóó... 5 napja alakult a blog és már több, mint 12 országból meglátogatták és lassan eléri az 1000 látogatót. el sem hiszem, hogy ilyen csodálatos emberek, mint ti olvassátok az én kis történetemet. Szóval nagyon köszönöm és szeretek mindenkit!! :) Ebben a részben, mint már ígértem a turné is el fog indulni és nagyon remélem, hogy ez is elnyeri tetszéseteket, hiszen sok munkám van mögötte.

*******

Miután felkeltem megnéztem a telefonomat és kaptam egy SMSt Krissytől és Evetől, amiben a  következő üzenet állt:

"Szivi, megszeretni valakit nem akarás vagy nem akarás kérdése, ez csak úgy megszűnik. Egyszer az érzelmeink elérik azt a szintet, hogy már nem tudják irányítani a gondolataink. Engedd át magad egy kalandnak, lássuk mi sül ki belőle. Egyszer vagy fiatal, felejts el mindent őrülj meg, mi mindig melletted leszünk. Szeretünk: Kriss és E."

A telefont ledobtam az ágyra és átgondoltam, amit írtak. Valószínű, hogy igazuk van. A túlzott maximalizmusommal és büszkeségemmel távol tartottam eddig minden pasit magamtól, lehet, hogy ezen változtatnom kéne, de annyira félek, hogy átvernek. Főleg egy ilyen pasi, akibe minden 10 lányból legalább 3 szerelmes és olyan legjobb barátnője vagy nem tudom kije van neki, mint Carolnie, aki egyszerűen gyönyörű. A turné holnap kezdődik, ott lesz időm megismerni Harry szándékait. Úgy döntöttem, hogy talán most az egyszer átadom az irányítást a szívemnek, meglátjuk mi sül ki belőle. Gyorsan felálltam az ágyamról és bepakoltam a bőröndömet. 4 teli táskát készítettem el az útra, hisz 1 hónap nem rövid idő. Utána lefeküdtem és nagyon hamar el is aludtam. A visszatérő álmom megint ott volt a csodás táncról, a zenére passzoló mozgásomról, a gyönyörű hangról, majd a lábtörésről. Vajon ez mit akar jelenteni?

*******

Hajnali 4kor csörgött az ébresztőórám. Izgatottan csaptam le, hiszen végre elérkezett a várva várt utazás napja. Megmosakodtam, gyorsan megreggeliztem. Elkészítettem a reggelimet, majd felmentem megcsinálni a hajamat, egyszerűen felpukliztam és csinos csikófarokba kötöttem a hajam, feltettem egy természetes hatású, ámde picit merészebb sminket, kedvenc szürke fodros toppomat vettem fel és egy farmer rövid gatyát. Mivel hosszabb útra indultam anyuék kivittek a repülőtérre, ahol könnyes búcsút vettünk egymástól. Kijöttek a tánccsapatból és a baráti körömből is páran elbúcsúzni és persze a paparazzók és néhány lelkes rajongó is. Becsekkoltunk, majd a fiúk magángépéhez siettünk. Ott találkoztunk a banda tagjaival és sorra megölelgettek minket. Mikor Harry odajött hozzám a szívem felvette a közelében megszokott heves tempóját és mikor megölelt azt súgta a fülembe, hogy:

- Remélem hiszel már nekem.- és mélyen a szemebe nézett. hát hogyne hinnék, ezeknek a szemeknek nem lehet nem hinni, de mint mindig a büszkeségem megint visszatartott és csak egy szemöldök felhúzással reagáltam szavaira. Aztán lazán megölelt és egy puszit lehelt az arcomra, amitől a szívem ismét majdnem kiugrott a helyéből. Ez a srác egyszerűen csodálatos, úgy ahogy van.-Megint zavarba hoztalak!- súgta még a fülembe, majd a hátat fordított és a srácok felé vette az irányt. Hát hogy ne hozott volna zavarba, de valahogy mégis beárnyékolta valami az érzéseimet, ahogy távolodott tőlem az érveim felerősödtek és megint dühös lettem. Mérgesen elindultam a repülő lépcsői felé, majd mikor mentem fel a repülőre megbotlottam és majdnem ráestem a mögöttem lévő Louisra, mire ő is meg én is csak nevettünk

-Ejnye Jess, ennyire zavarba tudunk hozni?- kérdezte kisfiús mosoly kíséretében. Ezek szerint ezek megbeszélnek egymás között mindent. Ettől még mérgesebb lettem és durcásan vágtam le magam az egyik ülésre. Előttem ült Zayn és Liam, előttük Louis és Niall. Az eredeti terv az lett volna, hogy mellettem ül Krissy Eve mellett meg egy másik lány, de úgy látszik, hogy Harrynek elég komoly érzéke van ahhoz, hogy keresztül húzza a számításaimat, így lazán se szó, se beszéd lehuppant mellém.

- Na és mizu?-kérdezte persze a tőle megszokott rossz fiús mosollyal. Annyira szerettem volna lazán kezelni mindent és most tényleg nagyon irigyeltem azokat, akik tudnak a mának élni. De a szívem gyors vágtája miatt, amit az váltott ki, hogy a combunk egymáshoz ért egyszerűen ennyit engedett mondani:

-Khhhhm..izéé...hááát...ööö..semmi.-mondtam, majd úgy tettem, mintha valamit nagyon kerestem volna a táskámban. Gyorsan kivettem egy rágót és bekaptam, mintha épp csak azt kerestem volna. Harry nevetett, valamiért azt éreztem, hogy simán átlát rajtam. Szánalmasan játszom, hogy nem érdekel, hogy itt van mellettem, hogy lábunk egymáshoz ér és hogy engem ez az egész helyzet hidegen hat. 

- Szóval, csak annyit akarok mondani, hogy Caroline tényleg nem több egy nagyon jó barátnál. Régebben megpróbáltuk együtt, de egyáltalán nincs köztünk több nagyon erős barátságnál.-mondta és közben végig engem nézett.- Nézd, mikor először megláttalak táncolni nagyon megtetszettél, nagyon szép lány vagy, ez nem azt jelenti, hogy szerelmes vagyok beléd. vagyis még nem, de szerintem jó ötlet lenne, ha legalább annyi esélyt adnál, hogy csak egy kicsit közelebbről megismerjelek, mert most erre vágyom.-mondta és kezét a combomra tette. Abban a pillanatban, ahogy lenéztem a kezére elszállt a józanságom. Egyszerűen megbabonázott már az is, ahogy hozzám ért. Belenéztem a szemébe és tudtam, hogy mit kell tennem.

- Rendben van, kapsz egy esélyt, de figyelmeztetlek, hogy nem leszek a játékszered. És tényleg nem azért akarlak megismerni, mert te vagy az a srác One Directionből, hanem én azt a srácot akarom megismerni, aki e mögött van.-mondtam, mire ő elmosolyodott és egy laza köszönömöt suttogott a fülembe, majd megsimogatta az arcomat, amitől majdnem megbolondult. Hihetetlen, hogy miket meg tud bennem mozgatni egy szavával, egy mosolyával és az érintésével. Attól féltem, hogy túlságosan megszeretem és csalódni fogok. Nem tudnám elviselni, hogy csalódnék benne, remélem, hogy igazat mond és tisztességesek a szándékai, mert a szeméből ezt látom, azt látom, hogy nem hazudik. Valamilyen különös okból kifolyólag már megbízom benne, már csak remélni tudom, hogy nem ver át. Nem bírok tiltakozni az érzéseimnek és azt érzem, hogy már nem is akarok.

De mit hoz majd a jövő, vagy egyáltalán van jövője ennek a kapcsolatnak? Vajon Jess érzései tényleg győzedelmeskedtek vagy csak egy pillanatnyi állapot az egész? A következő részből megtudhatjátok

Egy picit uncsira sikeredett ez a rész, de azért nagyon remélem, hogy tetszett nektek. Kérlek írjátok le a véleményeteket, 10 hozzászólás után jön a  következő rész, amiben nem kizárt, hogy tovább forrósodik a levegő Harry és Jess között. Kérlek osszátok meg a blogot és nem felejtsétek a 10. komment után jövök egy elég izgi résszel! Loveee :) xx

Amennyiben kérdésetek van Twitteren elértek @iloovecherlloyd :)