Vissza a valóságba

Vissza a valóságba

Először is nagyon boldog vagy most, mert az oldal elérte a 2500as látogatottságot, ami, mivel csak 1 hetes a blog nagyon nagy szó!!! Nagyon örülök ennek... viszont sajnos most már nem lesz annyi időm írni nektek, ezért előre is bocsánatot kérek, ha gyatrábbra sikerednek ezután a részek, mert nagyon nagy hajtás van. Itt az érettségi, a nyelvvizsga meg minden. De ettől függetlenül igyekszem nem unalmas lenni. A véleményetekre változatlanul kíváncsi vagyok és, mint tudjátok, szeretlek titeket!

Annak az egy dolognak volt köszönhető, hogy nem ájultam el, hogy Zayn pont ott volt mögöttem és még időben megfogott. 

-Minden oké?-kérdezte. Nem egyáltalán nem minden oké, sőt semmi sem oké Egyszer adom oda valakinek a szívemet az is rögtön darabokra is töri, na ilyen az én formám.

-Hát persze, csak nem ártana egy kis friss levegőt szívnom.- hazudtam és kirohantam a teremből és a szállodából is. Ahogy kiértem erőtlenül leültem a szálloda előtti padra. Elég késő volt már, ezért egy kicsit fáztam és mivel nem volt időm kihozni magammal semmilyen felsőt egy kicsit össze húzódtam, bár így is dideregtem. Körülbelül öt perc múlva valaki egy zakót terített a vállamra és megkérdezte, hogy leülhet e. Zayn volt az. Nem volt kedvem senkivel beszélgetni, de mégis bólintottam.

-Szóval akkor tényleg volt köztetek valami a mi kis drága Harrynkkel igaz?-kérdezte együtt érző pillantással.

-Pontosan fogalmaztál. Volt.-válaszoltam és a szomorúság belülről majdnem szétszakított, hiszen én tényleg nagyon bírtam.- Amúgy hadd kérdezzek valamit, mindenki tudott a barátnőjéről avgy csak engem ért meglepetésként?

- Nem, igazából Harry szerint ennek a kapcsolatnak már rég vége van, vagyis ha jól tudom egy hete dobta Emmát. Amúgy  totál flúgos a csaj, annak ellenére, hogy Harryvel van, mindenkivel kikezd. Harrynek ebből lett elege. Eleinte bírta a csajt, de utána már nem sok értelme volt a kapcsolatuknak. Csak Emma nem igazán akarja belátni, hogy Harry már nem az övé.

-Tehát akkor már nincsenek együtt?-kérdeztem.

- Hát azt csak ők tudják. Nekünk azt mondta Harry, hogy nincsenek, de mint láttad táncolt vele, szóval ezt tőle kéne megkérdezned.

-Hát én biztos, hogy nem fogok tőle kérdezgetni semmi, végképp ezek után. De nem is fájna az egész ennyire, ha nem ígérte volna meg, hogy nem hazudik nekem, nem ver át és nem tör össze. De tudod mit Zayn, nem is érdekel, ha ő ilyen én is ilyen leszek.

-Jaaaaj, Jess kérlek ne hülyéskedj már, még elvileg semmi sem történt kettőtök közt és lehet, hogy már nincsenek is együtt. Mondom beszélj Harryvel.

-Aha, értem már, te is az ő pártját fogod, tudod mit, nem is érdekel, te is ugyanolyan vagy mint ő!- kiabáltam Zaynre, majd a szobám felé vettem az irányt.

- Állj már meg Jessica, azért gondolkodhatnál mielőtt ítélkezel. Nem is ismersz még szinte semennyire, nincs jogod ilyeneket mondani, akármilyen összetört vagy!- mondta egész halkan, miközben a kezemnél fogva visszarántott.- igaza volt. Ebben a pillanatban eleredtek a könnyeim és a fejemet a vállára hajtottam. Nagyon jó volt, hogy itt volt valaki nekem, aki olyan, mint a bátyám David. Ő tudta nálam ezt a hatást elérni. Ezért nagyon hálás lettem Zaynnek.

-Gyere, menjünk fel szépen a szobádba gyönyörűségem, minden rendben lesz.- bólintottam, hogy oké és egy halk köszit rebegtem el neki, mire ő csendre intett. 

Mikor felértünk még senki sem volt a szobában ezért Zaynnel a kanapé felé vettük az irányt és ő még ott maradt egy picit vigyázni rám és meg is akart vigasztalni. Körülbelül 10 perccel később bejött Krissy és ezt mondta:

-Na hála Istennek Jessica, hogy végre megtaláltalak Harry már mindenhol keres. Különben is mit csináltok itt ti ketten?

- Semmit, csak rosszul lettem és Zayn felkísért. Amúgy meg mondd meg Harrynek, hogy nem vagyok rá kíváncsi és Kriss még csak véletlenül se mondd meg neki, hogy megtaláltál! Oké?-kérleltem legjobb barátnőmet.

- Rendben, de áruljátok már el nekem, hogy mi ez az egész? Én már nem értek semmit.

-Krissy az a baj, hogy én sem.- mondtam és újra sírni kezdtem.- Csak azt tudnám, hogy miért ilyen rohadt nehéz minden. Egyszer nyílok meg valakinek és máris a sárba tipor és megaláz.

-Mi van, ki alázott meg? Harry, ha ő volt esküszöm, hogy szétrúgom a fejét!-mondta Kriss, ami vicces volt a szájából, mert még a légynek sem tudna ártani.

- Nem lényeges szívem, ne aggódj, tudod túl leszek rajta, mint mindig.

- Hát jó, de tudod, érted bármit. Még Zaynt is képes lennék megverni érted.-mondta, mire Zayn száját egy juuuuj-juuuj felkiáltás hagyta el. Akaratlanul is elnevettem magam. Hihetetlen, hogy tényleg mindig képesek megnevettetni. Krissynél jobb barátot keresve sem találhatnék.

- Tudod mit, lemegyünk mi is, majd megmutatom én, hogy milyen fából faragtak.-mondtam kicsivel jobb kedvűen.

-Hát nem tudom Jess, én ezt most nem ajánlanám. Emlékezz az előbb is mi történt!-figyelmeztetett Zayn. Igaza volt, ahogy így jobban átgondoltam.- Inkább fürödj le szépen, aztán irány az ágy.-apáskodott felettem.

-Okés, de te menj csak vissza szépen, érezd jól magad és tudjátok, fogalmatok sincs hol lehetek, ha VALAKI megkérdezné.-bólintottak, majd megöleltek, megpusziltak én pedig a zuhany felé vettem az irányt.

********

 

Mikor hallottam az ajtócsapódás kitört belőlem minden. Leültem a padlóra és csak sírtam és sírtam. Pár perc múlva, leült mellém valaki a földre. Nem tudtam ki lehet az, mert nem szólalt meg, de nem is akartam felnézni rá, mert ahhoz túl gyenge voltam. De gondoltam, hogy ki lehet és reméltem, hogy igazam van, de másrészről pedig azt akartam, hogy ne legyen. De igazam lett, mert az első mondata, amit mondott az volt, hogy

-Tehát, most már tudod.- mivel nem válaszoltam folytatta.- Tudod sajnálom, de hidd el kérlek, hogy ennek már vége. Dobtam Emmát, mert mindenkivel kikezdett és szerintem csak a hírnév miatt jött velem össze. Pedig én tényleg bírtam, aztán dobtam és ma egész álló nap azt akartam neked elmondani, hogy ki ő, de nem volt erőm. Nem akartam elrontani, ami köztünk van.-mondta.

-Hát így most tényleg nincs elrontva.- vetettem oda szemrehányóan.

- Jaj ne csináld már, miért nem hiszed el, hogy vége?

- Mondjuk, mert táncoltál vele meg ő jelen időben beszélt rólad. Nem úgy, mintha vége lenne.

-De vége van. Figyelj Jess....én nem akartam.- mondta és megsimogatta a meztelen lábszáramat.

-Vedd le rólam a kezed, kérlek.- mondtam kicsit hangosabban. Még mindig nagyon jól esett, ha hozzámért, de most valamiért mégis olyan volt, mintha megrázott volna az érintése.

-Most komolyan itt tartunk, ne legyél már ennyire makacs. Figyi, nézz a szemebe!-mivel nem mozdultam, megfogta a fejemet és maga felé fordította, aminek most nagyon nem örültem, mert a sminkem el volt kenődve és kisírt szemmel nem nézhettem ki valami jól.- Ilyet még tényleg nem éreztem senki iránt, megmozgatsz bennem mindent. állandóan rád gondolok. Igaz, hogy mikor elkezdtünk ismerkedni még Emmával voltam, de igazándiból te vagy az egyetlen komoly indok arra, amiért szakítottam vele. Azért, mert olyan hatással vagy rám, mintha sokkolóval ráznának állandóan. Mindig rád gondolok, veled akarok lenni. Nem szeretem Emmát, mert mást kedvelek.

- Az a baj, hogy már túl késő van ehhez Harry, miért nem mondtad hamarabb? Ne mondd nekem, hogy nem tudtad, hogy itt lesz. Vagy miért csinálod ezt velem? Tudtad jól, hogy nekem még nem volt úgy senkim.-mondtam és megint elsírtam magam.

-Sajnálom.-mondta olyan hangon, amitől még bánatosabb lettem, hittem neki, megint. Nem tudom, hogy miért de úgy éreztem, hogy nem is igazán érdekel már ez az egész.

Bólintottam és a fejemet a vállára hajtottam. Ő pedig megpuszilt a fejem búbját.

-Annyira jó és ártatlan vagy! Szeretlek!-mondta.- El sem hinnéd, hogy mennyire sokat jelentesz nekem, pedig még alig ismerlek, hogy csinálod ezt?-suttogta a fülemben, amitől a belsőm összeomlott és olyan melegség töltött el, amitől rögtön elfelejtette, hogy mi történt.

-De ne csinálj velem többet ilyet, jó? Mert esküszöm, hogy én megöllek, kicsinállak, ha elhagysz!-fenyegettem meg, mire ő csak nevetett egyet.

-Jó motiváció!.- mondta, majd megcsókolt. Forró csók volt. olyan, ami szinte égetett, éreztem a fájdalmat, de az örömöt is a csókjában és én is átadtam neki az én érzéseimet.

-Most jobb lesz, ha lefürdök, te meg csak menj vissza! Biztos sok mindenkinek hiányzol már! De ha megtudom, hogy VELE voltál, kiheréllek!-mondtam.

-Inkább nem maradhatnék itt és nézhetném, ahogy zuhanyzol?-kérdezte rossz fiús mosollyal, mire én összeráncoltam a szemöldökömet és az ajtó felé mutattam, amiből rögtön tudta, hogy nem maradhat.

- Jól van, jól van. De azért egy utolsó csókot még kaphatok. Különben lehet, hogy meghalok bánatomban. Ezt szeretnéd?- nevettem és megint elkapott a bizsergés, hisz megpillantottam a jól ismert mosolyát. Röpke puszit nyomtam a szájára, majd így szóltam:

-Legalább akkor nem nekem kell, hogy megöljelek!

-Akkor most minden rendben van köztünk?- kérdezte reménykedve.

-Nincs, de majd megbeszélünk mindent a maga idejében. Majd meglátjuk mi lesz oké?-mondtam, majd kitaszítottam a fürdőszobából és becsuktam az ajtót. Még hallottam, ahogy sóhajt, majd nyílik az ajtó és kimegy.

Lefürödtem és felöltöztem a pizsamámba, majd bementem a szobámba és befeküdtem az ágyamba. Nem tudtam mi legyen, de boldog voltam megint. Majd meglátjuk, lehet, hogy nem lesz hosszú ez a  kapcsolat, de még nem vagyok képes ott hagyni Harryt, nem még nem akarom, hogy vége legyen... Sokat, sőt jelen pillanatban ő jelent nekem mindent a tánc mellett. Úgy döntöttem, hogy várok és lesz, ami lesz. Nem tudom irányítani a cselekedeteimet, de nem is akarom, csak ajánlom neki, hogy igazat mondjon. Ezeken gondolkodtam, majd egyszer csak az álmomban találtam magam, ahol megint a visszatérő kép jött a szemem elé. Táncolok, meglátom, eltörik a bokám. Vége van mindennek.

Hát ennyi lett volna mára, ha az oldal eléria  2800 látogatót, akkor jön a következő rész, szóval terjesszétek a blogot, mert még majdnem 300 látogató kell hozzá! Ha van véleményetek, tanácsotok, ötletetek, észrevételetek, szívesen fogadom. Ez a rész egy kicsit tényleg ramaty lett, de remélem azért tetszik. Love you guys!! :) xx

Twitter. @iloovecherlloyd